„Szakácskönyv/Konyhatechnika/C” változatai közötti eltérés

Francia eredetű lágy sajt.
: Speciális körülmények között, tehéntejből készült, néhány hétig érlelt, kitűnő csemegesajt. A rá jellemző enyhe pikáns íze, az érés során erősödik, vékony kérgét a különleges kezelésnek köszönheti.

: Felfőzött tejszínből és csokoládéból készült krém.

: Lásd: [[Szakácskönyv/Alapok/Technika/C#Csillaggyümölcs|Csillaggyümölcs]]

: A [[w:szentjánoskenyérfa|szentjánoskenyér]]fa (Ceartonia siliqua) magjának természetes kivonata. Használják sűrítő anyagként, stabilizátorként és anyagszerkezet módosítóként, fagylaltokhoz, péksüteményekhez és más zselékhez. Élelmiszer-adalékként kódja [[w:E-számok#E400-E499|E-410]].

: Levesbetétként, de más módon is felhasználható tésztaféle, minőségét a hozzáadott tojások száma (4-6-8 tojásos/kg liszt)adja meg. Általában húslevesek levesbetétje, elkészítését [[Szakácskönyv/Kiegészítők/Leves/Levesbetét#Cérnametélt|Finommetélt, kocka, eperlevél]] olvashatod.

: C6H8O7, CH2COOH-C(OH)COOH-CH2COOH, 2-hidroxi-1,2,3-propántrikarbonsav, háromértékű karbonsav. A természetben, főleg citrusfélékben található. savanyításra (pH-érték csökkentésre) használják és a gyümölcsös készítményeknek kihozza a színét. Nagyon sok ételben és italban használt mint sav, antioxidáns

Az angolok világhírű sajtja.
: Többféle ízváltozatban készítik, nem szálasan olvad, főzéshez sokoldalúan felhasználható.

: Répacukor (szacharóz) és víz oldata

: Ételeink, süteményeink édesítésére általában cukrot használunk, azonban egyes diétákban le kell mondanunk a cukor használatáról. Ilyen esetekben édesítő szerekkel pótoljuk. Sokféle édesítőszer kapható a boltokban, de ajánlott a megvételük előtt az összetételüket, és a használati javaslatot elolvasni.

: Ilyenek lehetnek pl.:

Vagy lisztcukor, hétköznapi néven porcukor.
: Finomított kristálycukorból v. finomított cukorból készült kockacukor törmelékéből készítik őrléssel. Fénytelen, fehér színű,0,5% víztartalmú lisztszerű cukorféleség. Hidroszkópos tulajdonságú ezért nedves helyen tárolva csomósodik. Ez étkezési keményítő hozzáadásával megakadályozható.

(ejtsd: kűrasszó)
: Egyfajta narancsból készült gyümölcslikőr

: Bodzalekvár

: Díszítési eszköz, nyomózsák végére illesztve

: A csillaggyümölcs – más néven carambola - zöldessárga színű, kis uborkaformájú gyümölcs, 5-6 elkeskenyedő bordával. Édes-savanykás ízű, nagyon jól oltja a szomjat.

: A [[w:Tök#Patisszon|Patisszon]] ''(Cucurbita pepo var. patisoniana)'' magyar neve

: Felütünk, és egy csipet sóval elhabarunk egy tojást. Előbb keverve, majd a masszát gyúrva lisztet szitálunk hozzá, mígnem kemény tésztát kapunk. Ekkor fél cm vastagságúra elnyújtjuk, majd apró (kb. 1 cm-es) darabokra csipkedjük, és a csipetkéket egy tiszta konyharuhára kiterítve, hagyjuk kiszáradni. Vászonzacskóban - száraz, levegős helyen - sokáig eláll.

Csíranövény: A csíranövény az egyik legősibb étek, az "előre feldolgozott" táplálék. Az emberiség már az írásos történelem kialakulása előtt fogyasztott csíráztatott növényeket, s léteztek a csíráztatásnak kialakult, jól bevált módszerei. A hozzáértők korán rájöttek a csíranövények egészségmegtartó és gyógyító hatására, így minden nagy civilizáció bölcsei ajánlották az étkezéshez évszázadokon át. A gazdag és élő tápértéket képviselő zöld-növényekben a csíráztatás során a tápanyagtartalom megsokszorozódik, a vitaminokon és ásványi anyagokon kívül létfontosságú enzimekhez is hozzájut a szervezetünk.

: A bontott, megtisztított csirkét a mellénél és a hasüregében tudjuk megtölteni. Az előbbihez úgy készítünk zsebet, hogy ujjainkat a nyak felől csúsztatva - óvatos mozdulatokkal - elválasztjuk a bőrt a hústól. A zsebet besózzuk (esetleg más módon is fűszerezzük), majd apránként belenyomkodjuk a tölteléket. (Ha túl feszesre tömjük, sütés közben kireped az állat bőre.) A bejárat lezárása után (az összetűzéshez legtöbbször elég egy-két hústű, vagy fogpiszkáló, de végeső esetben lehet varrni is) - immár kívülről - egyenletesre lapogatjuk a tölteléket. Ha a csirke nyakbőre ép, abba is mehet egy kicsi a masszából. A legtöbb töltelék a hasüregbe fér (itt is hasznos lehet az előzetes sózás, fűszerezés), azt is tűvel vagy cérnával zárjuk le. A kimaradt tölteléket egy darabka alufóliába csomagolva tesszük a tepsibe. Sütés előtt még meg kell igazgatni a szárnyakat és a combokat, hogy az elálló alkatrészek túlzottan ki ne száradjanak. Ezért a szárnyakat visszahajtjuk (ráfeszítjük) a hátra, a combok végét pedig a püspökfalathoz kötjük. (A comb- és szárnyvégeket a sütés elején alufóliába csavarással is védhetjük a túlzottan erős hőtől.

: Csontok, csontos húsok szilánkmentes darabolására alkalmas, (apró fogakkal rendelkező fűrész) eszköz.

: Készíthetjük borjú- és sertéscsontból is, s - ha van - dúsíthatjuk inakkal, húsnyesedékekkel, vagy gazdagíthatjuk például gombával is.)

: Ha a szükségesnél többet készítünk, a maradékot mélyhűtőbe - adagonként - lefagyasztjuk. Innen kivéve, kevés víz hozzáadásával, kitűnő erőlevest készíthetünk belőle, de egyéb rántások, mártások sült húsokhoz, alapléként is adhatjuk.

: A jól megmosott marha- vagy borjúcombcsontot (esetleg lapockát) 10-15 cm-es darabokra fűrészeljük, hogy majd könnyen hozzáférjünk a velőhöz. (A darabolás után újra leöblítjük hideg vízzel, hogy megszabaduljunk a gonosz szilánkoktól.) A vágási felületeket bőségesen beszórjuk sóval, azt a velőre rá is nyomkodjuk, majd forrásban levő vízbe téve lassan főzzük a csontot. (Akkor kész, ha a velő már láthatóan elválik az üregek falától.) A végén a forró csontdarabokat megfogjuk tiszta konyharuhával, s megpróbáljuk kiütni (vagy kifújni) a tartalmukat. Ha így nem megy, akkor jöhet a keskeny pengéjű kés, bár ezzel rendszerint szétzúzzuk a gyönyörű velőtömböket. (Ha a velő [[Szakácskönyv/Régi/Régi receptek/Régi kifejezések#Amurett|pirítósra]] kerül, akkor egészen a tálalásig forrón kell tartani.)

: Balkáni leves, savanykás, pikáns ízű, raguleves jellegű.

: A már megfőzött (zöldség, tojás, hal), vagy megsütött (hús, hal) alapanyagot mártással leöntjük, sajttal meghintjük és forró '''sütőben''' (csőben) megpirítjuk. Azonnal tálaljuk, mert hosszabb állás után nem csak kihűl, hanem látványából is veszít, "összeesik" az étel.