„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Pipi69e (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
22. sor:
1. (a metodológiához) pontos és egységes ''[[Heraldikai lexikon/Nevezéktan]]''ra ([[heraldikai lexikon]]ra) <br>
2. (a metodológiához) pontos és egységes ''címerleírás''ra<br>
3. a vizsgálathoz pontosan lefektetett ''metodológiá''ra ([[Heraldikai lexikon/Nevezéktan|nevezéktan]]ra, [[címerleírás]]ra, [[címerhatározó]]ra)<br><br>
<div style="float: right; margin-left: 1em">__TOC__</div>
 
67. sor:
=== A címerek történeti szemlélete, 17-18. század ===
 
[[Heraldikai lexikon/Cassaneus|Bartholomäus Cassaneus]] (1480-1542) ''Catalogus gloriae mundi'' (1529) című művére, <ref>Chasseneux, Bartélémy (Chasseneuz, Chasseneo): ''Catalogus gloriae mundi.'' Lyon 1529, Dionysius de Harsy metszeteivel Simon Vincentius által</ref> mely 200 év alatt majdnem 20 kiadást ért meg, [[Bartolo de Sassoferrato]] volt nagy hatással. Cassaneus kísérletet tett a francia és a német [[címerelmélet]], a nehézkesebb német és a pontosan és világosan meghatározott francia nevezéktan egységesítésére.
 
Az első rendszeres címertani munkát a történeti források alapján [[Petra Sancta|Silvester Petra Sancta]] (1590–1647), olasz jezsuita szerzetes írta 1638-ban. A [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ek szerkesztésére és ábrázolására a [[heraldika]] szabályait logikus módon nyolc pontba foglalta, de még mindig nagy súlyt fektetett a középkori szimbolikára. Elveit és rendszerét [[Theodor Höpingk]] (1591-1641), német történész és [[heraldikus]] fejlesztette tovább, <ref>Az 1639 februárjában befejezett, de csak 1642-ben, Nürnbergben megjelent művének címe: ''De Insignium Sive Armorum Prisco Et Novo Jure Tractatvs Jvridico-Historico-Philologicus : In quo Dignitatis, Militiæ, Gentis Pontificalia, Imperialia, Regia ... Insignia, Horum Appellationes Variæ, Descriptiones, Genera, Origines ... Ex Sacro Bibliorum Codice, Jure Canonico, ... discutiuntur & enodantur /'' Theodor Höpingk. – Noribergæ : Endter, 1642</ref>