„Kertészet/Lepkefélék/Nagy szikibagoly” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Kategória:Kertészet]]{{Kert-főcím}}{{TOC right}}
 
A '''nagy szikibagoly''' vagy '''nagy szikibagolylepke''' ''(Gortyna borelii)'' egy Európában több helyen előforduló, ám [[Magyarország]]on kiemelt jelentőségű [[lepke]]faj, [[populáció]]jának súlypontja itt található, a faj egyedül itt nincsen végveszélyben.
 
==Táplálkozása==
{{Képlink |http:// |right|200px|<small>Tölts fel egy saját képet</small>}}
A nagy szikibagoly erősen kötődik [[lárva|lárvális]] tápnövényeihez, a nagytermetű, szálas levelű, vastag gyökerű ''Peucedanum''-fajokhoz: Magyarországon ez a védett [[sziki kocsord]] ''(P. officinale)'' – általában ahol ez megtalálhatók, ott a lepke is előfordul –, máshol a ''P. gallicum'' és ''P. longifolium'' is. Mesterséges körülmények között akár közönséges
[[sárgarépa|sárgarépán]] ''(Daucus carotta)'' is felnevelhető.
 
==Élőhely==
Élőhelye megegyezik tápnövényének élőhelyével, Magyarországon elsősorban a [[sziki magaskórós]] [[társulás]]okban<ref>[Peucedano-Asteretum sedifolii Soó 1947 corr. Borhidi 1996]</ref> fordul elő, amely főleg [[sziki tölgyes]]ek [[tisztás]]ain és szegélyén, valamint a nagyobb alföldi folyók egykori árterének különböző mértékben kiszáradt és elszikesedett gyepeiben található meg. A harmadik tipikus élőhely az [[Északi-középhegység]] déli lejtőin, gyakran egykori szőlők helyén kialakult félszáraz gyepek, többnyire lejtősztyepprétek.
 
Míg az erdősztyepp-jellegű sziki tölgyesek szélein-tisztásain található sziki magaskórósok környezetvédelmi szempontból stabil élőhelynek tekinthetők, addig a második csoportba tartozó gyepek fajösszetétele jelentősen változhat, a sziki kocsordot kiszoríthatja a [[réti őszirózsa]] ''(Aster punctatus)'', amit a megfelelő időben történő [[kaszálás]] akadályozhat meg.
 
==Fenológia==
===Imágó===
A nagy szikibagoly [[imágó]]i átlagos időjárási körülmények között szeptemberben kelnek ki, október végéig repülnek,
rajzáscsúcsuk pedig október első hetében van. Nagy szárazság esetén a kikelés jóval korábbra tolódhat.
A lepkék rendszerint a besötétedést követően azonnal repülni kezdenek és hajnalig aktívak. Monitorozásukra a szokásos lámpázásos módszer nem jól alkalmazható, a lepke kíméletét is szolgáló „hernyórágás-keresés” módszere megfelelőbb.
A lepkefaj diszperziós vagy terjedési képessége nagy, Magyarországon sokszor megfigyelték belvárosi lámpaoszlopokon, csárdák, kocsmák megvilágított falán, még [[HÉV]]-megállóban is, valószínűleg akár 15-20 kilométert is képesek megtenni. Ebből adódóan a lepkefaj kolonizációs, rekolonizációs képessége hazánkban igen erős, ezért képesek a nem túl távoli elkülönült populációk is összeköttetésben maradni, egyfajta metapopulációs szerkezetet fenntartva.
 
===Tojás===
A nőstény lepkék általában valamilyen széleslevelű [[pázsitfűfélék|pázsitfűféle]] ''(Poaceae)'' levélhüvelyébe tojják tojásaikat,<ref>„A szerzők a lepkefaj szaporító képletét tojásnak nevezik az eddigi helytelen pete elnevezés helyett, mivel a pete a haploid (n) kromoszómaszelvénnyel rendelkező szaporítóképlet, és ebben nem található elegendő szikanyag a teljes embrionális fejlődéshez. Petével csak a halak, kétéltűek és egyes féregcsoportok szaporodnak, míg a lepkék tojással.”</ref> „oly módon, hogy potrohának utolsó ízén lévő, erős kitinképződményével a levélhajlatokat kissé felfeszítve, hosszú tojócsövével a
keletkezett hasítékba rakja, halvány, hússzínű kötőanyagba ágyazva”. Ennek természetvédelmi következménye, hogy a kocsordos élőhelyeken nem elegendő a sziki kocsord megőrzése, hanem szükséges kaszálatlan, magas füvű gyeprészeket kialakítani, amelyek alkalmasak szeptember-október hónapokban a nagy szikibagoly tojásrakási szokásainak kielégítésére. A lepkefaj tojás formában telel át.
 
===Lárva===
A nagy szikilepke tojásaiból a [[lárva|lárvák]] április közepe és május második hete között kelnek ki. A [[hernyó]]k első fejlődési stádiuma (L1) a kikeléstől az első vedlésig tart, amelyre a kikelés után 4-5 nap múlva kerül sor, és kb. 48 órát vesz igénybe. Az L1 hernyónak a kikelés után mindössze egy napi energiatartaléka van a tápnövény megtalálására. Ilyenkor a sziki kocsord zsenge [[hajtás]]ainak epidermiszét hámozza, jelenlétét fekete színű ürülék jelzi a hajtások felszínén.
 
Az L2-L3 stádiumok május eleje és július közepe közé tehetők a kikelés időpontjától függően, a vedlések között 7-8 nap telik el. Az L2 stádiumban lévő lárva a tápnövény szárának a földfelszín feletti részébe rágja be magát, ahol az L3 stádium végéig [[endofág]] életmódot folytat (a tápnövény szárának felszín feletti részében felfelé-lefelé rágva táplálkozik). Jelenlétéről ekkor a tápnövény szárán, a levelek hónaljában és a szár tövénél megfigyelhető sárgásfehér ürüléknyomok, -halmocskák árulkodnak. Ekkor még a hernyók nagy számban fordulnak elő, gyakori, hogy egy tápnövényen több lárva is él. Az ilyenkor végzett kaszálás akár az egész populáció számára végzetes lehet, mivel a lepkefaj hernyói ekkor még a földfelszín felett tartózkodnak.
 
Az L4 stádium a harmadik vedléstől kb. 10 napon át, az L5 stádium a negyedik vedléstől mintegy 10-15 napon keresztül
tart, az L6 stádium pedig az utolsó, ötödik vedlés és a bábozódás közötti időszak. Ez utóbbi másfél-két hónapig is eltarthat, amely alatt a viszonylag nagy méretű, igen keveset mozgó hernyó lassan fejlődik.
Az L4 stádiumtól kezdve a lárvák a tápnövény föld alatti részeit eszik. Változó mélységekben fogyasztják a tápnövény
táplálékot raktározó, vastag gyökereit. Az idősebb hernyó valószínűleg nem a gyökérben táplálkozik, csupán megrágja azt.
A hernyó járatot készít a növény mellett, a felszínre lökve eltávolítva azon keresztül feleslegessé vált rágását
és ürülékét. Ez a felszínen a szakértő számára félreismerhetetlen, tenyérnyi méretű, 1–2&nbsp;cm magas sárgásfehéres, granulátumszerű kupacot alkot. Ebben az életszakaszban a hernyónak magas a [[mortalitás]]i aránya, aminek angol kutatók szerint az az oka, hogy ebben a fejlődési szakaszban a hernyók [[kannibál]] életmódot folytatnak.<ref>(HART, 1998-99: 131)</ref> Az esetek túlnyomó többségében egy ''Peucedanum officinale''-tövön egyetlen ''Gortyna borelii''-lárva fejlődik ki. A talaj alatti időszakban a populáció egyedszámát a a nyár közepi kiadós esőzések jelentősen csökkenthetik, a lárvák ilyenkor ugyanis nem menekülnek el, hanem a járataikba húzódva mintegy „a sorsra bízzák magukat”. König Frigyes kutatásai azt mutatják hogy kétnapi folyamatos vízborítást átvészel a faj, három nap után már megkezdődik a lárvapusztulás, négy napos vízborítás után alig néhány túlélő lárva marad.<ref>KÖNIG, 1959: 488</ref>
 
===Báb===
A nagy szikibagolylepke bebábozódása tipikusan augusztus folyamán, egyes helyeken szeptemberben történik meg.
A bábok változó mélységben, sokszor a talajfelszín közvetlen közelében, a járat nyílásánál, a tápnövény gyökfőjéhez rögzítve, de néha 30–40&nbsp;cm mélyen találhatók. Talán ez a variáció az oka a faj igen elnyújtott repülési idejének.
Bábozódáskor a hernyó igyekszik a járatot úgy kialakítani, hogy az imágó nehézség nélkül a felszínre juthasson. Ezt a kijáratot azonban eltömítheti a nehéz munkagépekkel végzett természetvédelmi kaszálás.<ref>KOVÁCS S. T., 1995</ref>
 
==Elterjedése==
A ''Gortyna borelii'' különleges, szaggatott elterjedésű [[bagolylepkék|bagolylepkefaj]], amelyet egyetlen alkalommal
észleltek Európán kívül. Európában széles körben elterjedt faj, ám a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencén]] kívül mindenhol csak izolált élőhelyeken jelenik meg. Példányai a síkságoktól mintegy 1000 méter magasságig fordulnak elő (Mehádiai-hegység, francia [[Alpok]], [[Pireneusok]] déli lejtői). A Pannon-régión kívül észlelték [[Nagy-Britannia]], [[Franciaország]], [[Spanyolország]],
[[Olaszország]], [[Németország]], [[Lengyelország]], [[Szerbia]], [[Montenegró]], [[Horvátország]], [[Bulgária]], [[Románia]], [[Ukrajna]] és [[Oroszország]] területén is. Elterjedési területe Európára korlátozódik, ahol élőhelyeit nagyrészt mezőgazdasági
művelésbe vonták. A faj hosszútávú megőrzési lehetőségét egyedül a kárpát-medencei (ezen belül is főleg a Pannon életföldrajzi
régióban található) populációk kiemelt védelme jelentheti.
 
===Magyarországon===
A nagy szikibagolylepke Magyarországon az Alföld több területén és a középhegységek déli peremterületein, nagyon lokálisan, a [[sziki kocsord]]hoz kötötten él. A Bereg-Szatmári síkon, a Taktaközben, a Déli-Bükkben, Bükkalján, Mátraalján, a Borsodi-Mezőségben, a Hevesi-síkon, a Jászságban, a Tápió-vidéken, a Hortobágyon (ez a klasszikus lelőhelye), a Hajdúságban, a Bihari-síkságon, a Nagykunságban, a Kis- és Nagy-Sárréten, a Körös-Maros közén, a Tisza-völgy déli részén bizonyítottan előfordulnak populációi, 124 lelőhelyről ismert a faj.
 
==Természetvédelmi helyzet==
[[Magyarország]]on fokozottan védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke 100 000 Ft. A magyar Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) minimális programjában szerepel.