„Vita:Wittich Zsuzsanna írásai/Veszekedés Elleni Pirulák (VEP)” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
Az Én és az ego |
||
8. sor:
?<br>
|Hogy van ez? -[[81.183.87.33]]}}
Köszi a hozzászólást, ill. a kérdést. Jól gondolod. Az ego és a belső, tudatos Én, amit valóban a spirituális irodalom a nagy É betűvel jelöl, legtöbbször konfliktusban van egynmással. Az ego, vagyis a (kis) én, szeretne nagy lenni. Aviszonyuk ideális esetben az, hogy az ego a tudatos Én szolgája. Tehát szükség van az egora, meg sem élhetnénk nélküle, de a (nagy) Én kell, hogy a parancsnok legyen. ha az ego szabadságot kap, megoldhatatlan élethelyzetekbe visz bele. Ha az ego "térdrekényszerül" (Madách, utolsó szín, a Sátánnnak "a porba, féreg!")és az Én (az isteni részünk) átveszi a rendelkezést, akkor a szeretetünk a másik ember iránt újra éled (hiszen szerettük, csak az ego elfelejtett) empátiánk, azaz a másik ember érzelmeinek magunkévá tétele megérteti velünk a jó megoldást. Az ego kénytelen önző és bizalmatlan lenni, mert így őrzi magát másoktól. Az Én így godnolkodik: "a másik ember is én vagyok" Nem különbözteti meg magát. Ezért önzetlen, és úgy bízik a másik emberben, mint önmagában. Ez szép dolog, de itt az anyagi világban néha "ráfázhat". Ezért szüksége van az egora, de a vezető szerepet nem szabad az egonak átengedni. .
Tehát, hogy pontosan a kérdésedre válaszoljak: Az ego nem uralkodhat, hanem szolgálhat. A tudatos Én az ego fölött áll, az egot használja, de uralkodik felette.
| |||