„Növények/A/Ánizs” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) a Új oldal, tartalma: „Kategória:Kertészet{{Kert-főcím}} {{TOC right}} {{Szk-lásd}} {{SUBPAGENAME}} {{Forrás| |'''Magyar Wi…” |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Kategória:Kertészet]]{{Kert-főcím}} {{TOC right}}
{{más|Csillagánizs}}
Az '''ánizs''' ''(Pimpinella anisum)'' ismert [[fűszer]]növény. Népies neve: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.
== Származása, termőhelye ==
A [[Földközi-tenger]] mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik, így nálunk is. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.
== Megjelenése, termesztése ==
A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején 30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják.
Fűszerként szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését ''(Anisi fructus)'' használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes. A [[köménymag]]ra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer.
== Hatóanyagai ==
2-5% (80-90% anetoltartalmú) illóolaj, 10-30% zsírosolaj, kolin, 20% fehérje, cukor.
== Felhasználása ==
Az ánizsmagot általában egészben használjuk. Ha kell, össze is törhetjük, de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti jellegzetes aromáját. Fűszerként az egész világon sokoldalúan használják, [[illóolaj]]at, [[fehérje|fehérjét]], [[cukor|cukrot]] tartalmaz.
Felhasználható főzelékek (vörös káposzta-, sárgarépa-, tök-, cékla- stb.), vadas ételek, mártások ízesítésére; ezeket egy kevés ánizs előnyösen érdekessé teheti.
[[Fájl:Apiaceae Pimpinella anisum.jpg|left|thumb|ánizs]]
Gyakran teszik édességekbe, gyümölcskompótokba, édes rizsbe, köhögés elleni cukorkákba, pudingokba, tésztákba, süteményekbe, egyes vidékeken még a kenyérbe és a sós süteményekbe is. Sokféle italhoz adják, így puncsokhoz, szirupokhoz, likőrökhöz, édes[[bor]]okhoz és [[tea|teákhoz]], de leginkább a [[likőr]]gyártásban jelentős
=== Ánizslikőrök, ánizsos párlatok ===
Az ánizs adja a görög nemzeti italnak számító ''[[ouzo]]'' (ejtsd: ''úzó)'' jellegzetes aromáját. Házilag főként [[Brandy#Törkölypárlat|törkölypárlatból]] (ritkábban [[Brandy|borpárlatból]]) készítik, ami pedig kereskedelmi forgalomba kerül, azt általában gabonaszeszből. Az eredetileg a ''híoszi pisztáciafa'' gyantájával ízesített, szintén görög eredetű [[likőr]]t, a [[masztika|masztikát]] [[Görögország]]on kívül ánizzsal ízesítik. Az ''anisette'' (vagy ''anis''), mely a [[csillagánizs]]ból készülő [[pastis]]ra hasonlít, egy nagyon édes, színtelen likőr; fő alapanyaga az ánizs.<ref>{{cite web|url=http://www.terebess.hu/tiszaorveny/fuszer/anizs.html|title=Ánizs|publisher=[http://www.terebess.hu/ Terebess Hungária Kft.]}}</ref>
Az ánizs (a [[fehér üröm]] és az [[édeskömény]] mellett) a hasonlóképp karakteres svájci-francia [[abszint]] egyik fő alkotóeleme is.
Ha ezen italokat vízzel keverjük, érdekes hatást figyelhetünk meg. Az ánizsolaj (hasonlóan például az édeskömény vagy a koriander illóolajához) vízben nagyon rosszul oldódik, ezért ilyenkor kicsapódik a párlatból és többé-kevésbé átlátszatlan, fehéres színt ad neki. Ez a színváltozás (a ''Louche-hatás'') lehet az egyik oka annak, hogy ezeket az italokat már-már rituálisan isszák.
=== Gyógyhatása ===
Az ánizst étvágyjavító, [[emésztés]]t serkentő, [[vér]]tisztító, [[hurut]]oldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, [[gyomor]]-, [[bél]]- és [[epe]]bántalmak elleni szerként is használják. A [[gyermekgyógyászat]]ban mint szélhajtó szinte nélkülözhetetlen. [[Gyógyszer]]ekhez ízjavítónak adják.
Magvaiból vízgőzzel [[illóolaj]]at [[lepárlás|párolnak le]]. Származási helyétől függően az ánizsmagból 6–9% [[ánizsolaj]] vonható ki.
Használják illatosításra, gyenge [[hashajtó]]nak, és a belső elválasztású ''secretumok'' ([[tej]], [[köpet]]) gyorsabb kiválasztására. A [[tetvek]]et gyorsan elpusztítja, ezért kenőcsként vagy borszeszes oldatban [[fejtetű|fejtetvek]] ellen is alkalmazzák.
A [[Bőr (biológia)|bőrt]] érzékenyítő és/vagy enyhén irritáló tulajdonságai miatt tartós, több hetes használata nem ajánlott.
A háziállatok féregűző szereinek egyik alkotója.
== Jegyzetek ==
{{források}}
| |||