„Heraldikai lexikon/Színjelölési módszerek” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
13. sor:
A címerek színeinek jelölésére mindig is léteztek különféle módok a címertanban. A legkorábbi ilyen módszer a [[címerleírás]] volt, mely egyidős magával a heraldikával. Az első címerleírásokat [[Chrétien de Troyes]] (1135 k.-1183 k.), Lancelot ou le Chevalier de la charette (1178 k.-1181 k.) című művében találjuk. Az angol címerleírás I. Edward (1272-1037) uralkodása óta máig szinte változatlan maradt.
A heroldok által összeállított kéziratos [[címertekercs]]ek és [[címerkönyv]]ek ábrái általában színesek voltak. Később, a könyvnyomtatás korában, a fametszet és a rézmetszet feltalálásával vált szükségessé a színezetlen ábrákon a címerek színeinek jelölése. A kezdőbetűkkel való jelölést (angol tricking) a [[herold]]ok vezették be, a vonalkázást (angol hatching) a
A heraldikát ekkoriban az allegorikus és asztrológiai szemlélet uralta. Miként az irodalomban is terjedtek az emblematikus művek, a heraldikai szerzők valószínűleg szintén egyfajta emblematikát akartak létrehozni a címertanban is. Silvester [[Petra Sancta]] a heraldika szabályait logikus módon nyolc pontba foglalta, és művének 63. lapján megállapította a színek jelölését is, de még mindig nagy súlyt fektetett a középkori szimbolikára. Elveit és rendszerét [[Theodor Höpingk]] fejlesztette tovább, de a történeti forrásokat nem használta olyan ügyesen, mint Petra Sancta. Ő is vallotta a címerek szimbolikus jellegét és ezt sokan félreértették, amikor azt hirdette, hogy „a címerek valamely családnak hieroglifa-szerű képei, amelyek nevezetes cselekedeteket jelképeznek“.
25. sor:
===A színek bolygószimbólumokhoz kapcsolása===
Bonet művét behatóan tanulmányozta V. Alfonz szicíliai kettős király heroldja, [[Jean Courtois]] (†1436), hivatali nevén Szicília herold. ''Le Blason des Couleurs'' (1414) című művében ő alakította ki a színek és a bolygók, valamint a drágakövek (továbbá az [[erények]], a [[fém]]ek, a [[hónap]]ok, az [[állatövi jegyek]], a [[hét]] napjai stb.) [[heraldika]]i rendszerét. Ismerte Szevillai Izidor ''Etimológiák'' című művét és a színek nevét görögül adja meg, de a valódi hozadéka a drágakő-bolygó címerleírás kifejlesztése volt. Rendszere a következő (szín-drágakő-bolygó): [[
A narancssárga és a vérvörös színt eredetileg a [[
Jean Courtois műve kéziratban terjedt, majd egyike volt az első franciául nyomtatott könyveknek. Hamarosan Angliában is megjelent, de a gyakorlatban csak kevéssé alkalmazták. A Tudor és Stuart dinasztiák uralkodása alatt (1485-1702) azonban a heroldok kézikönyvei tartalmazták ezt a színjelölési rendszert is. A fémek és a színek kapcsolatával az erényekhez, a hét bolygóhoz, a 12 égi jelhez, a drágakövekhez, a hét napjaihoz, a 3 elemhez ''Traité du blason'' (1465) című művében [[Clément Prinsault]] is foglalkozott, mely egyike a legkorábbi heraldikai írásoknak. Sir [[Henry Spelman]] (1564 k.-1641), angol történész és heraldikus 1654-ben, ''Aspilogia'' című művében a színek jelölésére a bolygószimbólumokat használta, melyeket a táblázat mutat.
42. sor:
----
==Jegyzetek==
<references/>
|