„Heraldikai lexikon/Színjelölési módszerek” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
27. sor:
Bonet művét behatóan tanulmányozta V. Alfonz szicíliai kettős király heroldja, [[Jean Courtois]] (†1436), hivatali nevén Szicília herold. ''Le Blason des Couleurs'' (1414) című művében ő alakította ki a színek és a bolygók, valamint a drágakövek (továbbá az [[erények]], a [[fém]]ek, a [[hónap]]ok, az [[állatövi jegyek]], a [[hét]] napjai stb.) [[heraldika]]i rendszerét. Ismerte Szevillai Izidor ''Etimológiák'' című művét és a színek nevét görögül adja meg, de a valódi hozadéka a drágakő-bolygó címerleírás kifejlesztése volt. Rendszere a következő (szín-drágakő-bolygó): [[arany]]-[[topáz]]-[[nap]], [[ezüst]]-[[igazgyöngy]]-[[hold]], [[vörös]]-[[rubin]]-[[Mars]], [[fekete]]-[[gyémánt]]-[[Szaturnusz]], [[kék]]-[[zafír]]-[[Jupiter]], [[zöld]]-[[smaragd]]-[[Vénusz]], [[bíbor]]-[[ametiszt]]-[[Merkúr]], [[narancsszín]]-[[jácint]]-[[sárkányfej]], [[vérvörös]]-[[szardonix]]-[[sárkányfarok]].
A narancssárga és a vérvörös színt eredetileg a [[szégyenjel]]eken használták. Ezek olyan ábrák voltak, melyeket a gonosztevők címereire helyeztek. A [[sárkányfej]] és a [[sárkányfarok]] a felkelő, illetve a leszálló holdcsomópont megnevezései. A sárkányhónap az az idő, mely alatt a Hold pályája valamelyik csomópontjából kiindulva ugyanahhoz tér vissza. Ennek hossza 27 nap 5 óra 5 perc és 39 másodperc. Míg a sárkányfej egy világos színt (narancssárga) jelöl, a sárkányfarok egy sötétet (vérvörös), ami kicsiben megfelel az [[alkémia|alkémikusok]] által végrehajtott [[transzmutáció]]nak, amikor a [[bölcsek köve|bölcsek kövének]] előállítása során fellépő [[reakció]]k hatására, a [[materia prima]] világos színűből egyre sötétebbé (vörösebbé) válik. Ez az ellentétpár abban is megnyilvánul, hogy az [[aztrológia|asztrológiában]] a sárkányfejet szerencsés, a sárkányfarkat szerencsétlen eseményekkel hozták kapcsolatba. Ez is arra mutat, hogy a korabeli heraldikát erősen befolyásolta a mágikus szemlélet és az alkémiai eszmerendszer, mely összefüggött a színek, a bolygók, a drágakövek, a fémek, az erények stb. közti szimpátia tanával. (A [[Spener]] által említett [1717. 109.] Heraldus Britannus sajátos színelnevezései részben szintén az alkémiai szemléletet tükrözhetik: aurum – Cytrine, argentum – aspre, rubeus – Coccine, caeruleus – Veneto, niger – Mauro, viridis – prasino, purpureus – oiscy.)
Jean Courtois műve kéziratban terjedt, majd egyike volt az első franciául nyomtatott könyveknek. Hamarosan Angliában is megjelent, de a gyakorlatban csak kevéssé alkalmazták. A Tudor és Stuart dinasztiák uralkodása alatt (1485-1702) azonban a heroldok kézikönyvei tartalmazták ezt a színjelölési rendszert is. A fémek és a színek kapcsolatával az erényekhez, a hét bolygóhoz, a 12 égi jelhez, a drágakövekhez, a hét napjaihoz, a 3 elemhez ''Traité du blason'' (1465) című művében [[Clément Prinsault]] is foglalkozott, mely egyike a legkorábbi heraldikai írásoknak. Sir [[Henry Spelman]] (1564 k.-1641), angol történész és heraldikus 1654-ben, ''Aspilogia'' című művében a színek jelölésére a bolygószimbólumokat használta, melyeket a táblázat mutat.
42. sor:
----
==Jegyzetek==
<references/>
| |||