„Címerhatározó/Szécsi címer” változatai közötti eltérés

A rimaszécsi ágnak alapítója gyanánt I. Dénest kell tekintenünk; noha Bartholomaeides azt hiszi, hogy ez ág eredete régibb mint magáé a Balogh-nemzetségé. I. Dénes 1333 körül szörényi bán volt, majd királyi főasztalnokmester, ki csatákat vívott Bazarád havasalföldi vajdával, s akinek fiától Balázstól (1347-73) két unokája maradt: II. Dénes és III. Péter. Az ősi Baloghvárat az előbbi szépunokája, I. László 1460. hűtlenségi perben elveszítette, aki V. Miklóstól, annak a II. Ferencnek a fiától született, akinek nevét közönségesen csak Franknak emlegetik. A III. Péter egyik fia III. János pap lett, a másik, Zsigmond, 1414. halt meg, a paulinusok nagy jóltevője volt, leánya Erzsébet apácafejedelemnő s csak a másik, az idősebb Anglis ment férjhez Kalondai Györgyhöz. A család ezek után I. László útján terjedt, aki II. Ferencnek (a Frank) volt unokája s nőül birta Lorántffy Annát, kivel nyolc gyermeket nemzett, s ő maga megszerezte a családnak az enyickei várat. A nyolc fiu közül V. Jánosnak adományozta II. Lajos 1524. a kápolnai Orros András és Csenteházi Péter összes birtokait Gömörben, Borsodban. III. Ferenc mint Gömör vármegye követe vett részt 1505. a rákos országgyülésen; Demeter atyja volt Sz. Annának. II. László kapta Derencsény várát I. Ferdinánd királytól, VI. Miklós, aki magát «dobóczai»-nak nevezte, 1550 előtt elhaláozván, a nélkül hogy az alsólindvai Bánffy-család örökségébe tényleg beléphetett volna. I. György ennek a VI. Miklósnak volt a fia, aki nejével annak a III. Tamásnak adott életet, aki családját grófi méltóságra emelte, aranysarkanytus vitéz, Gömör vármegye főispánja, királyi főudvarmester, majd egész Felső-Magyarország főkapitánya s Máriának a «murányi Vénus»-nak nagyatyja. Meghalt 1618 febr. 9. Ezen III. Tamásnak gyermekei voltak első nejétől Perényi Borbálától: II. György, megh. 1625. és Kata, Gyulaffy Lászlóné. Második feleségétől, Batthyány Katalintól: VII. Miklós, II. Mihály, IV. Tamás és II. István; végre harmadik nejétől, Forgách Margittól születtek: Margit, Dessewffy Lászlóné, IV. Dénes, Magda Erzsébet, Zrinyi Györgyné és Fruzsina, Zsibrik Istvánné. A család ősi birtokát tetemesen gyarapította II. György (a III. Tamás fia) egyike a család legélelmesebb tagjainak, akiben még csak látszata sem volt a törekvésnek valami eszményi után; a mellett, hogy vakmerő, bátor, vitéz és kitartó volt mint katona, egyszersmind önző, sőt kapzsi és kegyetlen mint polgár. Miután előbb 1617. Lipcse várát szerezte, magához váltotta Murányt, báró, aranysarkantyus vitéz, királyi tanácsos, majd főkomornokmester lett. Megölték saját szolgái 1625. Nejétől Homonnai Drugeth Máriától kilenc gyermeket hagyott, kik közül négy fiu, egy leány fiatalon haltak el; Máriát a «murányi Vénus»-t 1627-ben 17 éves kirában iktári Bethlen István, azután rozsályi Kun István vette el, évgre Wesselényi Ferenc nejévé lőn, s a magyar történelem egyik legnépszerübb, legismertebb kalandjának hősnője volt, kinek viselt dolgairól közel három évszázad óta zend dalokat a múzsa (l. Murány vára). Sz. Mária testvérei közül Borbálát 1629. Thurzó Ádám gróf vette feleségül; Katalin előbb Liszti János, utóbb Prépostváry Zsigmond neje lett; Éva 1641. Illésházy Gáborhoz ment férjhez. A fiuk közül az említetteken kivül IV. Dénes (a III. Tamás fia) Draskovich Sárát birta nőül, tőle két leánya és három fia maradt, akik közül V. Péter Vas vármegye főispánja s Kőszeg várának örökös ura magaslott ki, de akiben a család 1684, fiuágon kihalt. (Pallas Lexikon)

 

== Képgaléria ==

<gallery>