„Címerhatározó/Somogyi címer” változatai közötti eltérés

Mi, Harmadik Ferdinánd, Isten kegyelméből a Rómaiaknak örökfelségű választott Császára, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária, stb. Királya, Ausztria Főhercege, Burgundia, Brabant, Stiria, Karintia, Krajna hercege, Morvaország Őrgrófja, Luxemburg és Felső- és Alsó Szilézia, Württemberg és Teschen Hercege, Svábország Fejedelme, Habspurg, Tirol, Ferrette, Kyburg, és Görz Grófja, Elszász Tartományi Grófja, Felső-Ausztria, Burgovia, és Felső- és Alsó—Luzsácia Őrgrófja, a szlovén határgrófság a naoi kikötő és Salina Ura stb. Jelen oklevelünk tartalmával emlékezetül ajánljuk jelentve mindazoknak, akiket illet, hogy Mi egyrészt némely hívünknek eziránt Felségünk elé terjesztett legalázatosabb könyörgésére, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolva a Mi hívünknek, '''Somogyi Andrásnak''' hűségét és odaadó szolgálatait, melyeket ő elsősorban Magyar Királyságunk Szent Koronája én azután .Hol-.-j?-" őr helyek és körülmények változatosságához képest hűségében felmutatott és kifejtett és ígérete szerint a jövőben is fel fog mutatni és ki fog fejteni, királyi kegyelmünknél és bőkezűségünknél fogva azokkal szemben, akik körülöttünk és a keresztény köztársaság körül érdemeket szereztek és erényre törekedtek, néhai dicső elődeinknek, Magyarország Királyainak példáját szoktuk követni és nekik erényeik biztos emlékjeleit szoktuk odaítélni, hogy azok még nagyobb érdemek felmutatására ösztönözzék őket. Ennélfogva a nevezett '''Somogyi Andrást''' és általa a hasonlóképen '''Somogyi Jánost''', az ő vérszerinti édes testvérét, úgyszintén '''Veegh András Fülöpöt''', '''Istvánt''' és '''Györgyöt''' és '''Szabó Istvánt''' a nem nemesi állapotból és helyzetből, amelyben idáig hír szerint éltek, királyi hatalmunk teljességénél én különös kegyünknél fogva kiemelve már említett Magyar Királyságunk és kapcsolt részei valódi és kétségen kívül való nemeseinek gyülekezetébe és sorába beiktatandóknak, besorozandóknak és bejegyzendőknek találtuk. Beleegyezünk és biztos tudomásunk és eltökélt szándékunk alapján megengedjük, hogy ők mostantól fogva a jövőben elkövetkező időtlen időkig mindazokkal a büntetlenségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel említett Magyar Királyságunknak és kapcsolt részeinek többi valódi, ősi és kétségen kívül való nemesei idáig bármiféle jog és szokás alapján éltek és amelyeknek örvendtek és élnek és örvendenek, szintén élhessenek, élvezhessék és örvendhessenek és mindkét nembeli örököseik és utódaik is valamennyien ugyanazt tehessék, méltányosnak találtuk, hogy ennek a Mi irántunk kimutatott kegyünknek és kegyelmünknek és bőkezűségünknek bizonyságául és a valódi és kétségen kívül való nemességnek jeléül ezt a címert vagyis a nemesség jelvényét kegyesen adjuk és adományozzuk a nevezett '''Somogyi Andrásnak''' és általa a föntebb névszerint felsorolt személyeknek és minkét nembeli valamennyi utóduknak és örökösüknek. Íme;▼

Egyenest álló katonai pajzs, melyet a közepén átlósan húzott vonal egyenlő piros és kék részre oszt, a pajzsnak pedig piros színű alsó felében itt-ott fehér liliomok, közepükön pirosló rózsa és a pajzsnak piros színű felső felében sértetlen oroszlán, mely pirosló nyelvét kinyújtja és kétágú farkát a háta mögött felemeli, jobb lábában meztelen kard villog. A pajzs fölött rostélyozott, vagyis nyílt sisakot látunk királyi diadémával és belőle kinövő emberi kart piros ujjassal felöltöztetve, amely előrenyújtott, márkában kardot tart. A sisak tetejéről, vagyis csupjáról egyfelől sárga és kék, másfelől fehér és piros leplek, vagy szalagok omlanak alá a pajzs szélére és magát a pajzsot kecsesen díszítik. Mindez ilyeténképen látható jelen oklevelünk kezdetén, vagyis fején a festőművész gyakorlott kezétől a megfelelő színekkel megfestve. Elhatároztuk és biztos tudomásunk és eltökélt szándékunk alapján megengedjük, hogy ezt a címert, vagyis nemesi jelvényt már említett Magyar Királyságunk és kapcsolt részei többi valódi és kétségen kívül való nemeseinek módjára ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal, kiváltságokkal, amelyekkel azok a dolog természeténél, vagy ősi szokásnál fogva éltek és élnek és amelyeknek örvendtek és örvendenek: mindenütt ütközetekben, harcokban, csatákban, lándzsatöréseken, lovagjátékokban, párviadalokban és minden más és bármiféle egyes katonai és nemesi gyakorlaton, úgyszintén pecsétjeiken, takaróikon, kárpitjaikon, szőnyegeiken, gyűrűiken zászlaikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon és sírelmlékükön, általában pedig bármiféle holmijukon, vagy vállalkozásukban a valódi ősi és feddhetetlen nemesség címével, amellyel - ezt kívánjuk és meghagyjuk - mindenki, bármilyen rangban, méltóságban, állásban és kiváltságos helyzetben legyen, őket tisztelni, nevezni, tartani és elismerni köteles, ők is hordhassák és viselhessék a jövőben elkövetkezendő időtlen időkig és örökké használhassák és élvezhessék és örvendhessenek nekik és valamennyi mindkét nembeli örökösük és utóduk ugyanazt tehesse.▼

Íme, a nemességet adjuk és adományoztuk jelen oklevelünk erejével. Méltányosnak találtuk, hogy ennek a dolognak emlékezetére és örökös erősségére a nevezett Somogyi Andrásnak és általa a fent jelzett személyeknek és valamennyi mindkét nembeli örökösüknek és utóduknak, akik eddig születtek és a jövőben születni fognak, kegyesen adjuk és engedélyezzük a jelen oklevelünket megerősítve titkos függő pecsétünkkel, amellyel Magyarország Királyaként élünk. Kelt a Mi kedvelt hívünknek, Tisztelendő Szelepcsény Györgynek, nyitrai püspöknek és Nyitra vármegye főispánjának, a Mi tanácsosunknak és említett Magyar Királyságunk udvari kancellárjának kezéből az ausztriai Bécs városunkban, az Úrnak ezerhatszázötvennegyedik évében július hó huszonötödik napján, Római uralkodásunknak tizenkilencedik, magyarországi és a többi uralkodásunknak huszonnyolcadik, csehországi uralkodásunknak pedig huszonhetedik évében, akkor, amikor a Főtisztelendő és Tiszteletreméltó Urak, Krisztusban Atyák: zombori Lippay György prímás, az esztergomi és Püsky János a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érsekeiként, a föntemlített Szelepchény György a nyitrai, Kildy Benedek az egri, Petrechich Péter a zágrábi, Zongor Zsigmond a váradi, Paálffaludy János az erdélyi, Szécheny György a veszprémi, Hoffman Pál a pécsi, a föntemlített Püsky János adminisztrátor a győri, az említett Püsky János a váci, Gyurgy>«a*ích Péter barát, a szerémi, Alasavich Marián, a másik barát, a boszniai, Bielavich György, a harmadik barát, a tinnini, Pálffi Tamás a csanádi, Caramut János barát a rizanoi és Máriásy Péter a zenggi és modrusi egyházak püspökeiként Isten egyházait szerencsésen kormányozták, valamint amikor - a nádori méltóság betöltetlen lévén - Tekintetes és Nagyságos Cháky László gróf volt az országbíró, Zrínyi Miklós gróf említett dalmát, Horvát- és Szlavónországok bánja, Gháky István gróf a főtárnokmester, az említett Zrínyi Miklós gróf a főlovászmester, monyorókéréki Erdeődy György gróf a főkomornyikmester, erdeődi Pálffy Miklós gróf a főajtónállómester, Battyány Ádám gróf a főasztalnokmester, ghymesi Forgách szintén Ádám gróf a főpohárnokmester, Nádasdy Ferenc gróf a főudvarmester, valamennyien Magyar Királyságunkban és az említett erdeődi Pálffi Miklós gróf volt a pozsonyi gróf és igen sokan mások viselték említett Magyar Királyságunk vármegyei és egyéb tisztségeit.▼

<center>Ferdinánd s.k. Szelepchény György s.k.▼