„Szakácskönyv/Húsok/Hidegtálak” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
KeFe (vitalap | szerkesztései)
167. sor:
* só, szemes bors, pirospaprika, babérlevél, paprikakrém ízlés szerint.
 
A kocsonyahúst éles késsel megtisztítjuk, szükség esetén perzseljük. Jól megmossuk, leforrázzuk, majd leszűrjük. Ismét megmosva egy megfelelő méretű fazékba helyezzük, felöntjük hideg vízzel, hogy jól ellepje a kocsonyahúst, majd az egészet felforraljuk. Ekkor hozzáadjuk az ízesítőanyagokat, és mérsékelt tűzön puhára főzzük, vigyázva, hogy ne főjön szét. A húsokat a léből kiemeljük, a nagyobb csontokat eltávolítjuk (a kocsonya akkor jó, ha a nagyobb csontok maguktól elválnak a húsrészektől), és a húsokat kisebb darabokra vágjuk. A levet szűrőruhán átszűrjük, tetejéről fehér papírszalvétával leszedjük a felszínen úszó zsírfoltokat, és ha szükséges, a levet utánaízesítjük. A feldarabolt anyagokat mélytányérokba, esetleg kisebb tálakba egyenletesen szétosztjuk, hogy mindenkinek egyaránt jusson a zsírosabb, bőrösebb és a sovány részekből is. A [[Szakácskönyv/Alapok/Technika/Zs#Zsírtalanítás|zsírtalanított]] és ízesített levet kétszerre öntsük rá, mert ha egyszerre öntjük, akkor a húsdarabok könnyen feljönnek a lé tetejére.
A jó kocsonya az edény mozgatásakor enyhén remegős. Íze tükrözi a benne főtt anyagok ízét. Tálaláskor kívánság szerint ecetet, olajat adhatunk hozzá. Elsősorban ősszel és télen népszerű étel, de nyáron is igen üdítő hatású.
----