„Szakácskönyv/Konyhatechnika/G” változatai közötti eltérés

: A [[Szakácskönyv/Kiegészítők/Köret|galuskatészta]] sűrűsége akkor megfelelő, ha elég lágy ahhoz, hogy a saját súlyától is betüremkedjen a nokedliszaggató lyukaiba, viszont elég kemény ahhoz, hogy a saját erejéből ne cseppenjen át rajtuk. A víznek folyamatosan forrnia kell és a főlő nokedlit időről-időre meg kell keverni, hogy ne álljon össze. Ha a tészta megfőtt, feljön a víz tetejére. : Ekkor a nokedlit leszűrjük, öblítjük, lecsurgatjuk, és egy tágas edényben felforrósított zsiradékba forgatjuk.

: Egy könnyű kis vágódeszkát bevizezünk, és ráöntjük a galuskatésztát. A masszából ujjnyi vastag csíkot vágunk, s azt a deszka szélére toljuk, majd nedves késsel kissé lelapítjuk. Ebből a csíkból kis kb. 0,5 cm-es galuskákat szelünk le, és azt ugyanazzal a mozdulattal rögtön a forrásban lévő levesbe toljuk. A kést időnként belemártjuk a levesbe, hogy ne tapadjon rá a tészta. {{Szk-lásd}} [[Szakácskönyv/Kiegészítők/Leves/Levesbetét|Levesbetétek]]

: Modernebb formája a galuskaszaggató, amely több formában kapható. A lényege egy kb 10 mm-es lyukakkal ellátott egyenes lemez, amelynek felhajtott széleibe kapaszkodva a galuskatészta befogadására alkalmas edény található. Az edény mozgatásakor a lyukakba benyomuló tésztát az edény széle elvágja, így egyenletesebb nokedlik jönnek létre. A kézi szaggatásnál gyorsabb, kényelmesebb, és szebb termék hozható létre.