„Így éltük át a háborút” változatai közötti eltérés

 

:A II. világháború harci eseményeit a Budapesttől kb. 40 km távolságra fekvő Dorogon éltük át.

:A karácsony előtti héten már rohamlövegek telepedtek le.

:A szent este nálunk szokás szerint zajlott annak ellenére, hogy tudtuk, a frontvonal vészesen közeledik. Utána nyugovóra tértünk. Éjjel 3 órakor ablakunkat erősen kopogtatta valaki. Horváth Lajos bácsi volt, a sekrestyés. Figyelmeztette apámat, hogy az oroszok már Dágon vannak, de lehet, hogy Csolnokot is elérték. Mivel ekkor harci zaj nem hallatszott, mégis visszafeküdtünk az ágyba.

:Itt megállok egy pillanatra. Hiszen megkérdezheti valaki: kinek van erre az írásra szüksége? Én magam tettem fel elsőként a kérdést - önmagamnak. A válasz: nem tudom. Vajon kiket érdekel a mi kéthónapos kínlódásunk, hiszen a háború alatt számtalan helyen rengeteg ember élt át rettenetes borzalmakat, melyek a háború végső kimenetelét egyáltalán nem befolyásolták, tehát tulajdonképpen nincs jelentőségük. Ha csak erre gondolok, nem is érdemes belekezdeni a munkába.

 

 

:Végül az alapul szolgáló munka egyik bekezdésében foglaltak késztetnek arra, hogy mégis leírjam élményeimet. Ebben a szerző (Dr. Csiffáry Nándor) megemlíti, hogy feltételezhetően lappanganak még források. Nem a forrássá válás igényével rovom soraimat, csupán némi kis kiegészítésre gondolok. Leírom hát azokat a történéseket, melyek több mint 65 évvel ezelőtt egy kis, a háború által összeterelt embercsoporttal estek meg.