Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
6. sor:
*[[w:Újfalusi Németh Jenő|Újfalusi Németh Jenő]]: [[EGY MŰ, AMELY TÚLÉLTE A TŰZHALÁLT]]. Szeged, 1992-2012.
55. sor:
A filológiai kutatás a századok során előhozott néhány többé-kevésbé bizonyos adatot. Ezek szerint Bonaventure Des Périers szülővárosa a bourgundiai Arnay-le-Duc Dijon és Lyon között.<ref>'''26'''</ref> 1590-ben vagy 1510-ben született, talán nemesi családból. Tanulmányait a közeli Autunben a Szent Márton apátságban végezte Marguerite de Navarre filozófia tanára, Robert Hurault abbé keze alatt, aki korábban a Párizsi Parlament tanácsosa volt és fogékony az új eszmékre. Az ő tanári segítségével szerzett latin és görög nyelvtudást, színvonalas humanista műveltséget, és diszkrécióval leplezett intellektuális bátorságot. Bizonyosan volt iskolamester is. Azután többször feltűnik Avignonban, Montpelierben, ahol Rabelais orvostudományt tanul, és talán boncol is. Itt kéri fel Olivetan<ref>'''27'''</ref> 1534 táján, hogy vegyen részt a Biblia francia fordításában Neuchâtelben.<ref>'''28'''</ref> Munkáját a mű megjelenésekor Olivetan 1535-ben meg is köszöni. Visszatér Lyonba, ahol Étienne Dolettel<ref>'''29'''</ref> együtt dolgoznak az 1538-ban megjelenő latin nyelv kommentárján ''Commentarii linguae latinaen'', és megismerkedik sok jelentős humanistával, köztük a költő Saint-Gelais-vel és Clément Marot-val, aki mellett bátran kiáll a költőt eretnekséggel vádoló Sagonnal szemben. 1536-ban Marguerite de Navarre szolgálatába áll titkárként, korabeli kifejezéssel „szobainasi” rangban. Úrnőjét tiszteli, aki értékeli őt. Ugyanebben az évben publikálja Lyonban Jean Morinnél a Cymbalum Mundihoz-hoz nagyon hasonló életérzésről valló Jóslások jóslása című Tatárországban született Sarcomoros mester, Akathay király titkára” álnévvel (Ford. U. J. N.). Ő azonban a Cymbalum Mundi mindkét kiadásának megsemmisítése után is az akkor Lyonban tartózkodó Navarrai Margit közelében marad, ahol költői levelezésbe kezd a Saint-Honorat női kolostor apátnőjével, és 1539-ben költeményt ír a király helytartójának ajánlva. Ettől kezdve eltűnik a szem elől, de még a királynő szolgálatában van, ugyanis 1541 októberében Navarrai Margit átutal számára 110 Tours-i livre (arany) értékű összeget.
Ezután már semmi biztosat nem tudunk róla. Antoine du Moulin az általa 1544-ben kiadott Bonaventure Des Périers összegyűjtött művei<ref>[33]</ref> (Ford. U. J. N.) Maguerite de Navarre-nak címzett ajánlása arról tanúskodik, hogy inkább gyógyíthatatlan betegségben halt meg.<ref>[34]</ref> Másik legismertebb művét, az ''Új szórakoztató történetek és társalgások'' c. kötetét[35] (Ford. U. J. N.) is Lyonban adja ki poszthumusz alkotásként 1558-ban a Granjon kiadó a királyi cenzúra engedélyével.
Maradt azért habozás, a szerzőséggel kapcsolatban amelyet Richard Cooper a Cymbalum Mundi-ról 2000-ben szervezett római konferencia záró előadásában is jelez. Guillaume Postel egy kiadatlan kéziratára hivatkozva megemlíti a Spirituális Libertinekhez kötődő csoportos szerzőség lehetőségét, amely azonban szerinte is „üközik a nyelvi strukturális egység hipotézisével.”<ref> [36]</ref> (ford. Ú. N. J).
== A Cymbalum Mundi önálló élete és értelmezése ==
A szöveg fordítójaként több kritikai és egy modernizált kiadás többszörös újraolvasása után Richard Cooper véleményét tudom elfogadni. A Cymbalum Mundi rövidsége mellett is bonyolult, de egységes mű, egyetlen szerző alkotása, amelyet a király, a Parlament, a katolikus egyház szellemi központja a Sorbonne megsemmisítésre ítélt, és két évszázadra sikeresen ki is vont a forgalomból. Olyannyira, hogy a XVI. században egyetlen kivételként Pièrre de L’Éstoile (c.1540-1619) láthatta, és esetleg olvashatta a kis írást, aki szerint, a szerző aljas ember, amint az a megvetendő könyvből kitűnik<ref>[37]</ref> (ford. Ú. N. J). Ugyanakkor Max Guana kritikai kiadásának előszavában felhívja a figyelmet arra, hogy bár a legutóbbi időkig a kutatók megerősítik Ferenc király ítéletét, azok, akik olvashatták a szöveget kezdettől fogva megosztottak.</ref>38</ref>
A protestáns Zébédé és később Kálvin[39] (aki a magukat spiritualistáknak mondó libertineket azzal vádolja, hogy kétértelmű szövegeikben Istent csalónak tekintik), majd Henri Estienne után, aki Des Périerst besorolja az ”ateisták” sőt a „trisatheisták”[40] közé, az ellenreformáció jeles személyisége Martin Mersenne véleménye határozza meg a Cymbalum Mundi-ról kialakított véleményt másfél századra. Szerinte majdnem mindenki azt állítja, hogy a Cymbalum Mundi ateista írás, és nem véletlenül írták a címlapra piros tintával, hogy az írás azt sugallja, hogy nincs Isten.[41] Ezt a véleményt Pièrre Bayle is sajátos humor kíséretében megerősítette a szöveg ismerete nélkül: Soha nem láttam a Cymbalum Mundiját, amely, mint mondják, nagyon hitetlen munka, majd Mersennre hivatkozva folytatja: Lehetséges, hogy valaki ateizmust vagy epikureizmust hirdet fikciókkal teli ártatlan munkákban, és ezt a trükköt azért alkalmazza, hogy legyen kibúvó, ha üldöznék. És hozzátette, hogy úgy találom, hogy a protestánsok nem kevésbé dühösek a Cymbalum Mundira, mint a katolikusok.<ref> [42]</ref> (ford. Ú. N. J).
Maradt tehát az ítélet: a Cymblum Mundi ateista, hitetlen, de legfőképpen ártalmas felforgató mű.
== Jegyzetek és források ==
<references/>
| |||