Pataki Márta

Némi bizonytalanság ellenére,<ref>'''21'''</ref> egyetértés van abban, hogy az „ártalmas” mű írója Bonaventure Des Périers. Először közvetetten a kálvinista André Zébédée Genfbe írt leveléből tudunk valamit a szerzőségről: Franciaországot nagy szellemek viszik Epikurosz szelleme felé, ... és, aki csinálta a Cymballum Mundit soha nem törekedett másra. Ez az ember azok közül került ki, akik Olivetan klerikusai voltak a francia Biblia létrehozására.<ref>'''22'''</ref> (Ford. Ú. N .J.).<br />

A filológiai kutatás a századok során előhozott néhány többé-kevésbé bizonyos adatot. Ezek szerint Bonaventure Des Périers szülővárosa a bourgundiai Arnay-le-Duc Dijon és Lyon között.<ref>'''26'''</ref> 1590-ben vagy 1510-ben született, talán nemesi családból. Tanulmányait a közeli Autunben a Szent Márton apátságban végezte Marguerite de Navarre filozófia tanára, Robert Hurault abbé keze alatt, aki korábban a Párizsi Parlament tanácsosa volt és fogékony az új eszmékre. Az ő tanári segítségével szerzett latin és görög nyelvtudást, színvonalas humanista műveltséget, és diszkrécióval leplezett intellektuális bátorságot. Bizonyosan volt iskolamester is. Azután többször feltűnik Avignonban, Montpelierben, ahol Rabelais orvostudományt tanul, és talán boncol is. Itt kéri fel Olivetan<ref>'''27'''</ref> 1534 táján, hogy vegyen részt a Biblia francia fordításában Neuchâtelben.<ref>'''28'''</ref> Munkáját a mű megjelenésekor Olivetan 1535-ben meg is köszöni. Visszatér Lyonba, ahol Étienne Dolettel<ref>'''29'''</ref> együtt dolgoznak az 1538-ban megjelenő latin nyelv kommentárján ''Commentarii linguae latinaen'', és megismerkedik sok jelentős humanistával, köztük a költő Saint-Gelais-vel és Clément Marot-val, aki mellett bátran kiáll a költőt eretnekséggel vádoló Sagonnal<ref>30</ref> szemben. 1536-ban Marguerite de Navarre szolgálatába áll titkárként, korabeli kifejezéssel „szobainasi” rangban. Úrnőjét tiszteli, aki értékeli őt. Ugyanebben az évben publikálja Lyonban Jean Morinnél a Cymbalum Mundihoz-hoz nagyon hasonló életérzésről valló ''Jóslások jóslása'' című ''Tatárországban született Sarcomoros mester, Akathay király titkára”titkára'' álnévvel .<ref>31</ref> (Ford. UÚ. J. N.). Ő azonban a Cymbalum Mundi mindkét kiadásának megsemmisítése után is az akkor Lyonban tartózkodó Navarrai Margit közelében marad, ahol költői levelezésbe kezd a Saint-Honorat női kolostor apátnőjével, és 1539-ben költeményt ír a király helytartójának ajánlva. Ettől kezdve eltűnik a szem elől, de még a királynő szolgálatában van, ugyanis 1541 októberében Navarrai Margit átutal számára 110 Tours-i livre (arany) értékű összeget.<ref>32</ref>

Ezután már semmi biztosat nem tudunk róla. Antoine du Moulin az általa 1544-ben kiadott Bonaventure Des Périers összegyűjtött művei<ref>[33]</ref> (Ford. U. J. N.) Maguerite de Navarre-nak címzett ajánlása arról tanúskodik, hogy inkább gyógyíthatatlan betegségben halt meg.<ref>[34]</ref> Másik legismertebb művét, az ''Új szórakoztató történetek és társalgások'' c. kötetét.<ref>[35]</ref> (Ford. UÚ. J. N.) is Lyonban adja ki poszthumusz alkotásként 1558-ban a Granjon kiadó a királyi cenzúra engedélyével.

Maradt azért habozás, a szerzőséggel kapcsolatban amelyet Richard Cooper a Cymbalum Mundi-ról 2000-ben szervezett római konferencia záró előadásában is jelez. Guillaume Postel egy kiadatlan kéziratára hivatkozva megemlíti a Spirituális Libertinekhez kötődő csoportos szerzőség lehetőségét, amely azonban szerinte is ''„üközik a nyelvi strukturális egység hipotézisével.”''<ref> [36]</ref> (fordFord. Ú. N. J).