„Heraldikai lexikon/Tárcsapajzs” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
50. sor:
Magyarországon a 15. század végén a lovastárcsa is átalakult. A magyar tárcsapajzs (de: ungarische Tartsche) a könnyűlovasság különleges, a [[pavese]]hez hasonló pajzsa volt. Az alja négyszög alakú, a tetejét azonban a közepénél balfelé átlósan levágták, hogy jobban ki lehessen mögüle látni. Későbbi változatát lándzsatartó nyílással is ellátták. A korábbi tárcsapajzsokkal szemben ezek konvex módon íveltek, míg a szokványos tárcsapajzsok függőlegesen és vízszintesen konkáv ívelésűek voltak. Felső szintjét a jobb felső sarok felé ívben megemelték, majd
egészét kiszélesítették, miáltal nemcsak a mellet, hanem a bal vállat is védte. Ez lett a korai [[huszár]]ság általános
védőfegyvere, de 1570 körül eltűnt a huszárok fegyverzetéből, mert gátolta a gyors, könnyed mozgást. Az 1974-es budai ásatás leletei között volt egy nagyobb üres címertárcsa is. (Zolnay 1977. 488.) Az 1476-os budai karneváli ünnepségek alkalmával Seybold szerint három és félezer királyi testőrhuszár vonult fel csillogó vértben, fejükön tollas sisak, mellükön a király címeres tárcsája. (Uo. 514.)
A bevágással (en: bouche, notch, lance rest) ellátott tárcsapajzs volt az utolsó heraldikai pajzs, melyet néha a csatában is viseltek. A mindkét oldalon bevágással ellátott tárcsapajzsot, a [[reneszánsz pajzs]]ot már sem a háborúban, sem a lovagi tornán nem haszálták, hiszen a lándzsatörésnél csak egy bevágásra volt szükség. Itt már pusztán heraldikai pajzsról van szó, melyet a szimmetria kedvéért láttak el kétoldali bevágásokkal.
| |||