„Heraldikai lexikon/Fejedelem” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
39. sor:
==A fejedelmi cím kialakulása==
A princeps Rómában eredetileg arra vonatkozott, aki a zsákmányból először kapta meg a részét. A hadseregben rangok egyik névelemeként használták (Princeps ordinarius vexillationis: a vexillatio parancsnokságát ellátó centurion,
A magyarban a fejedelem szó már korán kimutatható. Előfordul a Jókai kódexben, a herceg pedig személynévként szerepel egy 1201-es oklevélben, a majd latin megfelelőjével (dux) a Schlegeli szójegyzékben (1405 k.) és más középkori forrásokban is. A princeps eredetileg urat, egy előkelő család tagját jelentette, majd egy egész tartomány igazgatóját. A németben a fejedelem (de: Fürst, ófelnémet furisto 'legelső', la: princeps) a 11. század végétől azt a személyt jelentette, aki valamilyen birodalmi hűbért birtokolt vagy egyházi főhivatalt viselt. A világi fejedelmek közé tartozott a herceg, a márki, a gróf, a határgróf (Markgraf), a palotagróf (Pfalzgraf), a tartománygróf (Landgraf); az egyházi fejedelmek közé tartozott az éresek, a püspök, az apát, az apátnő (később csak azok, akik közvetlenül a császárnak voltak alárendelve). Ezek az ún. régi birodalmi fejedelmi rendhez (Reichfürstenstand) tartoztak. Nagyjából a 12. századtól kialakult az ún. fiatalabb fejedelmi rend. Ehhez csak azon nemesek tartoztak, akik hűbérüket közvetlenül a császártól kapták, azaz ún. másodkézi birodalmi zászlóhűbért (de: Fahnenlehne) viseltek, illetve egyházi főhivatal viselői voltak, akik ún. székhűbért (de: Zepterlehne) kaptak. Ezáltal a legtöbb gróf birodalmi fejedelmi állása megszűnt. A birodalmi fejedelmek rendelkeztek a birodalmi gyűlés fejedelmi ülésének összes helyével és szavazatával, de külön előjogokkal csak a három világi és három egyházi választó fejedelem bírt. Míg később a világi fejedelmek a hivatalt később születésük jogán viselték, az egyházi fejedelmeket választották. A császár címzetes fejedelmeket (de: Titularfüsrten) is kinevezett, akik rangban a hercegek és a grófok között álltak. Később az uralkodók a fejedelmi címet nemeseknek is adományozták, mely így nemesi címmé vált. A fejedelmi cím tehát nem járt együtt minden esetben tartományi uralommal. 1815-ig más tartományurakhoz hasonlóan egyes német fejedelmek is szuverének voltak (Lippe, Reuß idősebb és fiatalabb ág, Schamburg-Lippe, Schwarzburg-Rudolfstadt, Schwarzburg-Sonderhausen, Waldeck-Pyrmont). 1815-ig minden tartományúr, különösen azok, akik magasabb rangú címmel rendelkeztek, maguk is fejedelmi rangra emelhettek egyes személyeket. Így lett pl. fejedelem Bismarck kancellár is. Ezen családok azonban Németországban nem a fő-, hanem a köznemességhez (niederen Adel) tartoztak. 1803-ban a fejedelmi címeket mediatizálták. Ma is fennálló fejedelemség Liechtenstein és Monaco.
|