Wikikönyvek

„Heraldikai lexikon/Herceg” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
101 411 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
101 411 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor:
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
'''Herceg''', a legmagasabb fúnemesifőnemesi cím. A név előtt viselik, rövidítése hg. vagy hcg. A magyarban (és a latinban) nem mindig különül el egymástól világosan a herceg, a fejedelem és az uralkodói családok fiatalabb tagjainak, a hercegeknek a rangja. Az elnevezések terén is sok a bizonytalanság. Egyesek idővel más értelmet nyertek, rangban lesüllyedtek, illetve felemelkedtek. A helyes rangbeli megkülönböztetés szerint a hercegi rangra nézve sokkal helytállóbb a hagyományos vajda vagy a Cornides kódexben és a Comenius által említett vezér kifejezés használata, illetve a magyarban is használt dukátus 'hercegség' szóból lehetne képezni egy megfelelő szót, mint a duka, mely személynévként is előfordul (vagy pedig a herceg helyett kellene egy másik kifejezést használnunk, mint pl. a némiképp népies és néha erőltetett -fi utótaggal ellátott összetételek: királyfi, fejedelemfi, hercegfi, mely utóbbi egyben egy nemesi család személyneve is). Őt követi rangban a fejedelem, majd a herceg, mely ebben a tekintetben a királyi, hercegi és fejedelmi (uralkodó)családok fiatalabb, nem uralkodó tagjait jelenti. (Közülük egyes hercegek néha rangban megelőzik a vezéri vagy fejedelmi rang viselőjét is, mint pl. a királyi hercegek vagy a főhercegek.) A magyarban a fejedelem rangja általában megelőzi a hercegét, pedig ennek épp az ellenkezője volt igaz. (Egyébként az angolban is sok a bizonytalanság.) A helyes rangsorrend és a nekik megfelelő elnevezések tehát: 1. vajda (vagy vezér) (la: dux, de: Herzog, cs: vévoda, en: duke, fr: duc, it: duca, ru: vojevoda, pl: wojewoda), 2. fejedelem (la: princeps, de: Fürst, cs: kníže, en: prince, fr: prince), 3. herceg (de: Prinz, la: princeps, cs: princ, fr: prince, en: prince).
 
A ''herceg'' (vezér, de: Herzog, la: dux) a legmagasabb főnemesi cím. Ezt használják egyes régi olasz (duca) főnemesi családok fejei is. Angliában a duke csak a második legmagasabb cím a prince után. A Szentföldön alapított egyes fejedelemségek is hercegségek voltak.
19. sor:
A németben a ''fejedelem'' (de: Fürst, la: princeps, cs: kníže) felesége fejedelemné (de: Fürstin, cs: kněžna), fiai hercegek (de: Prinz, cs: princ; azaz a fejedelmi házak nem uralkodó tagjai) vagy grófok. A hajadon lányok hercegnők vagy grófnők. A fejedelmi cím örököse a legidősebb fiú, akinek utódai örökös hercegi címmel (de: Erbprinz), néha örökös grófi címmel (de: Erbgraf) rendelkeznek. Csehországban egyes fejedelmi (cs: kníže, de: Fürst) családok cseh hercegi címmel (cs: vévoda) is rendelkeznek, mely szintén csak a család fejét (a ház főnökét) illette meg. (Pl. Lobkowicz herceg [fejedelem], cs: kníže z Lobkowicz; Roudnický herceg, cs: vévoda Roudnický.) A vévoda (herceg) a magyar vajda megfelelője, mely hadvezetőt, vezért jelent. Az erdélyi fejedelmek korábbi címe is ez a szláv eredetű vajda szó volt, de a szláv és román betelepülőket vezető kenézek (kňaz 'herceg') és vajdák (vojvoda 'hadvezér') alacsony rangja miatt ezen címek is degradálódtak. Ennek fényében azonban a magyar a herceg fogalmára a magyarban a vezér vagy a (görög eredetű) duka ('herceg') mellett ugyanúgy használható az egymással azonos jelentésű, szláv eredetű kenéz és a vajda szó is.
 
A ''herceg'' főként a germán nyelvekben fordul elő (de: Prinz, en: prince), de megtalálható néhány latin (fr: prince) és szláv nyelvben is (cs: princ, ru: принц). Elsősorban a hercegi (vezéri, fejedelmi) és uralkodó családok nem uralkodó tagjainak, a koronaherceg az uralkodó elsőszülött fiának, a trónörökösnek a címe. Magyarországon a királyi család tagjai a magyar királyi herceg, Ausztriában a főherceg, Spanyolországban az infáns címet viselik. Az angolban a prince a királyi herceg és a kontinens hercegi címének felel meg, a duke pedig az angol (és külföldi) nem királyi (uralkodó) herceg címe. Az angolban a prince a király után a legmagasabb főnemesi cím. Csak a trónörököst illeti meg, miután beiktatták a walesi hercegi címbe. A család többi férfi tagja a királyi herceg (Royal Duke) címet viseli, de udvariasságból az egymás közti beszédben a királyi család többi tagjai is hercegnek (prince) titulálják egymást. Angliában a duke a harmadik legmagasabb cím a király és a herceg (prince) után, melyet néhány főnemesi család is visel. Franciaországban az egykori királyi család tagjai is hercegi (prince) címet használtak. A herceg (Prinz) csak a germán nyelvekben használatos elnevezés a fejedelmi házak nem uralkodó tagjaira. A francia és angol címertanban a hercegek külön pajzsot viseltek. Különféle mellékjegyek (Brisuren) hozzáadásával az apjuk címeréhez képest megkülönböztetünk hercegi címereket (de: prinzlichen Wappen). Angliában még ma is érvényben van a hercegek rangfokozati sorrendje, melyet a tornagalléron viselt külön jelvény jelez.
 
Prinz (királyfi, királyi herceg, a Gothai almanachban Prinz a címe a Croy, Esterházy, Lobkowitz stb. családnak. Angolul Prince a királyi hercegek és a kontinensbeliek, duke a nem királyi otthoniak), Fürst (fejedelem, a hercegi családok elsőszülöttjei: Esterházy, Batthyány, Festetics) A Hohenlohe hercegeknél a rangidős családfő a Hohenlohe-Langenburg ágban a Fürst címet viseli, a többi családtag a Prinz (illetve Prinzessin címet), míg a Hohenlohe-Oehringen ágban arangidős családfő címe Fürts és Herzog, a többieké Prinz (illetve Prinzessin). Franciaországban a duc (it: duca) a királyi hercegek (prince) és a márkik (marquis) közti rangfokozat volt.
 
==A hercegi rang kialakulása==
 
Az első hercegek (duces) a római jogban fordulnak elő. A dux cím Hadrianus alatt jelenik meg, mint tábornok. A három Gordianus császár idején (238-244) ez a tisztség a hivatali hierarchia egyik tagját jelentette. A 4. században a Római Birodalom tartományait katonai körzetekre osztották, melyek élén a dux állt. A 400 körül szerkesztett ''Notitia dignitatum'' című császári almanach 25 dukátust sorol fel, ebből 13 a birodalom keleti, 12 a nyugati felében volt. Elsősorban a határvidékekn helyezkedtek el, Itáliában egyáltalán nem voltak ilyen körzetek. A duka nemcsak katonai vezető volt, hanem hadbíró is (olyan ügyekben is, ha civil perelt katonát). A nyugat-római birodalom bukása után a katonai körzetek száma megnövekedett és a dukák átvették a civil hatalmat is. A 6-7. században Itáliában is alakultak katonai körzetek (Velence, Róma, Nápoly stb.). A birodalomban letelepedett vizigót és longobárd törzsek fejedelmei hercegi címet használtak, hogy kifejezzék szuverén hatalmukat. A longobárdoknál, és a frankoknál a legfőbb királyi hivatalnokok videlték a hercegi címet. A kelet-római (bizánci) dukák a katonai kötelezettségek mellett ellátták a közigazgatás minden feladatát (pénzügyek, magán- és büntetőjog).
A frank birodalomban a Merovingok alatt a hercegek eredetileg katonai vezetők voltak, de a 7. századtól közigazgatási és bírói funkciót is kapotak, miáltal a grófok vetélytársai lettek, akik a tartományokban a királyi hatalmat képviselték. A hercegi tisztség sokáig csak időleges, átmeneti jellegű volt, néhány grófságot azonban időnként nagyobb egységbe (ducatus, provincia) vontak egybe, főként a katonailag veszélyeztetett területeken (pl. határok). Ezen hercegségek 2-12 grófságból álltak de egyes grófságokat egyáltalán nem vontak be ebbe a rendszerbe és ezek önállóak maradtak, csak az uralkodónak voltak alárendelve. Kezdetben a herceg csak háború idején volt a gróf elöljárója. A 7. században, a királyi hatalom hanyatlásával a hercegségek örökletes tartományok lettek. Nagy Károlynak sikerült felszámolni az örökletes és törzsi heregségeket, de a határvidéken újabb hercegségeket (duces limitum) vagy határgrófságokat (comites marcarum) hoztak létre, melyek élén királyi tisztviselők álltak. Új törzsi hercegségek is létrejöttek (szász, frank, sváb, lotharingiai, bajor: az elsőt 778-ban Nagy Károly a törzsi hercegségek közül utolsóként számolta fel, majd 911-ben újították meg).
 
A népvándorlás korában a germán törzseknél és Franciaországban a hadi zászlóalj (de: Heerbanne) vezetője. A 9-10. században örökös törzsi herceg, majd tartományi fejedelem, aki rangját tekintve közvetlenül a király alatt állt. A németek a szláv törzsfőket is hercegeknek nevezték (Mecklenburg, Pomeránia, Szilézia stb.). A cseheknél és a lengeleknél a hercegség a királyság előfutára volt.
 
A frank birodalom felbomlása után Németország területén öt törzsi hercegség volt. A bajor hercegség keleti feléből kialakult az osztrák hercegség (1156) és a stájer határgrófságot is hercegséggé alakították (1180). A többi (törzsi) hercegség fokozatosan szintén egyre kisebb hercegségekre és más tartományokra bomlott. (1180-ban a szász hercegség nyugati részén létrejött a westfáliai hercegség és a kölni érseknek jutatták, majd 1235-ben a szász hercegségből kivált a brunswicki hercegség.)
33 ⟶ 37 sor:
Franciaországban a frank birodalom felbomlása után, a 10. században a hercegi cím még nem volt örökletes, hanem a király adományozta. 943-ban Nagy Hugó, frank herceg begszerezte a burgundiai hercegséget, majd az akvitánia hercege címet is, de uralmát ott nem ismerték el. Fiai közül Kapet Hugó 987-ben Franciaország királya lett, miáltal a frank hercegség megszűnt. A 14. században szokás lett, hogy a király fiainak új hercegséget létesített. Így jött létre 1344-ben az Orleans-i, 1360-ban az Anjou hercegség. IX. Károly 1566-os ediktumában kimondták, hogy egy tartományt hercegi, márki, grófi rangra csak a királyi hatalommal való inkorporáció és únió keretén belül fognak emelni. A 18. századtól élethosszig tartó hercegi címeket is adományoztak. 1789 előtt háromféle hercegi cím létezett Franciaországban: 1. pair-hercegek (a korona fő hűbéresei), 2. (örökös) hercegek (pairi rang nélkül), 3. élethossziglani hercegek. A forradalom megszüntette a hercegi címeket is, de Napóleun ezeket felújította és egyes tartományokat, valamint városokat hercegséggé tett (pl. Dalmácia, Raguza).
 
Magyarországon az Árpád-korban hercegnek (dux) nevezték a királyi család azon hercegeit, akik Magyarországon, Horvátországban vagy Erdélyben részfejedelemséget kaptak.
 
A 19. században a tartományurak nagyon ritkán adományoztak hercegi címet is, ami nem járt együtt földbirtokkal.
 
==Rangjelölő eszközök==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Herceg”