„Heraldikai lexikon/Herceg” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
39. sor:
Magyarországon az Árpád-korban hercegnek (dux) nevezték a királyi család azon hercegeit, akik Magyarországon, Horvátországban vagy Erdélyben részfejedelemséget kaptak.
A 19. században a tartományurak nagyon ritkán adományoztak hercegi címet is, ami nem járt együtt földbirtokkal.
Magyarországon a középkorban csak elvétve viseltek hercegi rangot (Türje nembeli Dénes lovászmester [1235-42] 1241-45 között horvát, dalmát, szlavón bán és kormányzó hercegi címmel; Lajk, havasalföldi vajda fogarasi herceg 1368-ban Nagy Lajos adomámyából, Újlaky Miklós, Corvin János liptói herceg, hunyadi gróf, majd Szlavónia fejedelme, herceg Odescalchi Lívius 1689-ben birodalmi herceg, 1697-ben magyar honfiúsítása szerémi herceg címmel és a Szerém vármegye örökös főispánja címmel). Ezen személyek szinte kizárólag uralkodó családok tagjai voltak. Később a hercegi rangemelések birodalmi hercegi címre szóltak (pl. Perényi Imre nádor 1515, II. Apaffi Mihály fejedelem). Egyes területeket a közbeszédben szintén hercegségnek neveztek, mint pl. a munkácsi vártartományt, melynek zálogjoga 1588. október 20-án szállt át Rákóczi Zsigmondra, vagy a Sáros vármegyei makovicai uradalmat, melyet ugyanő 1601-ben vásárolt meg. Közjogilag kétféle hercegi cím volt Magyarországon: a királyi herceg (megszólítása királyi fenség) és az örökletes hercegek (megszólításuk főméltóságú, Batthyány-Strattmann, Esterházy, Odescalchi stb.). Az első magyar hercegi címet 1885. április 3-án Bécsben Ferenc József adományozta herceg Thurn und Taxis Egon alezredesnek, majd 1911. június 21-én Lainzban Festetics Taszilónak. Magyar hercegi rangot kapott még gr. Batthyány-Strattmann László 1915-ben és gr. Lónyay Elemér 1917-ben. Az Esterházyak hercegi ágában minden családtag herceg, a Batthyány-Strattmann és a Festetics családban viszont csak az elsőszülöttek. A többiek grófi címet használnak.
==Rangjelölő eszközök==
| |||