„Heraldikai lexikon/Fák” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE --> <div class="keretjobb" style="width:25%; border:1px; background-color:#ebf9fe"> <big>Névváltozatok: élőfa, terepély fa (Nagy VII. 26…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
<big>Névváltozatok: élőfa, terepély fa (Nagy VII. 266.)
<br>[http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Rövidítések:]
10. sor:
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
'''Fák''', a növények közé tartozó gyakori címerképek összefoglaló neve. Ide sorolhatók a címereken előforduló bokrok és indák is. A fákat általában egyenes törzzsel és terebélyes lobbozattal ábrázolják. A koronában megejeleníthetik a gyümölcsöket és más terméseket is, melyeket jóval nagyobbra rajzolnak, mint a természetes fák terméseit, így azok jól láthatók. A fák általában stilizáltak, másféle színűek, mint a természetes fák, de az alapvető fafajták (fenyő, lomblevelű fák, tölgy, hárs, nyír, juhar stb.) a lombozat, a levelek és a termések alapján jól felismerhetők. A fa kinőlhet talajból, (hármas) halomból, de ki is lehet tépve és ilyenkor a gyökerei is látszanak. A törzsből általában néhány vastag ág terjed szét, mely a lombkoronát tartja. Ez általában a teljes pajzsmezőt kitölti. A koronában a levelek általában nem utalnak a fa fajtájára, de a gyümölcsei vagy a termései nagyrészt jól felismerhetők. A kitépett fa lehet fatönk is, ami a középkori nagy erdőségek kiirtásával is kapcsolatban lehet. A német, cseh és németalföldi heraldikában gyakran szerepel a lecsonkolt faág, az ágcsonk. A címerben magukban is előfordulhatnak a fák levelei és termései. ▼
▲'''Fák''', a növények közé tartozó gyakori címerképek összefoglaló neve. Ide sorolhatók a címereken előforduló bokrok és indák is. A fákat általában egyenes törzzsel és terebélyes lobbozattal ábrázolják. A koronában megejeleníthetik a gyümölcsöket és más terméseket is, melyeket jóval nagyobbra rajzolnak, mint a természetes fák terméseit, így azok jól láthatók. A fák általában stilizáltak, másféle színűek, mint a természetes fák, de az alapvető fafajták (fenyő, lomblevelű fák, tölgy, hárs, nyír, juhar stb.) a lombozat, a levelek és a termések alapján jól felismerhetők. Színe a magyar heraldikában rendszerint a természeteshez legközelebb álló heraldikai szín. A fatörzs lehet vörös vagy arany, a lombozat zöld, vörös, vagy arany is. A fa kinőlhet talajból, (hármas) halomból, de ki is lehet tépve és ilyenkor a gyökerei is látszanak. Ezt kiszakított fának (la: arbor extirpatus vel eradicatus, fr: arbre arraché, de: entwurzelter Baum) nevezik. A törzsből általában néhány vastag ág terjed szét, mely a lombkoronát tartja. Ez általában a teljes pajzsmezőt kitölti. A koronában a levelek általában nem utalnak a fa fajtájára, de a gyümölcsei vagy a termései nagyrészt jól felismerhetők. A kitépett fa lehet fatönk is, ami a középkori nagy erdőségek kiirtásával is kapcsolatban lehet. A német, cseh és németalföldi heraldikában gyakran szerepel a lecsonkolt faág, az ágcsonk. A címerben magukban is előfordulhatnak a fák levelei és termései.
A fa gyakran beszélő jelkép, de ezek ábrázolásaiból általában nem állapítható meg ennek fajtája, csak a címerleírásból vagy a címerviselő nevéből. Címerképként a fák már a kései középkorban kimutathatók, pl. a Bodeni-tó melletti Lindau 14. századi pecsétjén. Az európai heraldikában leggyakrabban előforduló fák a hárs (stilizált szív alakú levelekkel – Csehország nemzeti jelképe), a tölgy (makkterméssel vagy anélkül), a nyír (ezüst törzzsel, zöld vagy arany koronával) és a jegenye (zárt kúp vagy fűrészes lomb). Más fák némileg gyakoribbak, mint a pálma és a pálmaág (Fülek, Görgey család), a fűz (a középkori felfogásban a gyász jelképe) vagy ritkábbak, mint a cédrus (Libanon), egyesek pedig csak a leírásból azonosíthatók, mint pl. a ciprusfa (Terhes és Bourguignon család), a kőrisfa (Balla család). Viszonylag gyakoriak a gyümölcsfák és ezek termései (alma, körte).
| |||