„Heraldikai lexikon/Őstábla” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
65. sor:
A szabáylos őstáblában az ősök száma minden generációban megkétszereződik, hiszen mindenkinek két szülője van, négy nagyszülője, nyolc dédszülője stb. Ha azonban bizonyos számú generációt követünk visszafelé az időben, hamarosan az a helyzet áll elő, hogy az egyénnek elméletileg többmilliárd őse lenne, több annál, mint amennyi valaha is élt összesen a Földön. Így pl. a 4. generációban az egyénnek 16 őse van (2<sup>4</sup>), 200 évvel korábban (25 éves generációkkal számolva) 256 őse (2<sup>8</sup>), mintegy 1000 évvel korábban pedig 1 099 511 627 776 őse (2<sup>40</sup>). A magyarázat arra, hogy ez még sincs így az, hogy az egyéneknek több közös őse is van, tehát bizonyos generációt visszafelé menve az időben kimutatható lenne minden ember rokonsága egy tetszőleges emberrel. Ezt nevezzük {{Hl|ősvesztés}}nek (la: implex). Ilyenkor ugyanaz az ős többször is megjelenik az őstábla eltérő helyein. Az őstábla tehát valójában matematikai lag nem bináris fa, nem szabályos nóduszokból álló grafikon, hanem a gráfelmélet szempontjából egy ciklusmentes irányított gráf, Az ősvesztés elsősorban a zárt közösségekben (arisztikrácia, falusi közösségek, céhes közösségek, vallási csoportok, távoli helyek, szigetek stb.) gyakori, ahol a csoport tagjai gyakran házasodnak egymás között. A belterjesen tenyésztett állatoknál a 10%-nál nagyobb ősvesztés sem szokatlan.
 
[[Fájl:File:Carlos_segundo80.png|thumb|II. Károly spanyol király belterjes őstáblájának ábrázolása]]
 
II. Károly spanyol király hálószerű őstáblája (50%-os ősvesztéssel)