„Heraldikai lexikon/Őstábla” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
65. sor:
Magyarországon az őstáblákat először a nemesi családoknál kezdték használni, melyekre a birtokbereknél, a {{Hl|nemesség igazolása|nemesség igazolásánál}} és az {{Hl|őspróba|őspróbáknál}} volt szükség. Ezeknél szükség volt a bonyolult rokonsági kapcsolatok kimutatására. Ezért a 16. századtól kezdve számos genealógiai tábla és őstábla, latinul deductio jött létre, mint amilyen {{Hl|Rajcsányi Ádám}} kéziratos műve is. Ezek általában bekerültek a családi vagy megyei levéltárba, ahol ma is kutathatók. Ekkoriban jöttek létre olyan őstáblák is, melyek hivatalos célt szolgáltak és részei lettek például a bírósági peranyagnak. Megemlítették ezeket a temetésen elmondott {{Hl|halotti beszéd}}ekben is. Az ősök ismeretének vágya egyes családokban a családi krónika, az {{Hl|ősgaléria}} létrehozásához és a díszes családfák összeállításához vezetett.
A szabáylos őstáblában az ősök száma minden generációban megkétszereződik, hiszen mindenkinek két szülője van, négy nagyszülője, nyolc dédszülője stb. Ha azonban bizonyos számú generációt követünk visszafelé az időben, hamarosan az a helyzet áll elő, hogy az egyénnek elméletileg többmilliárd őse lenne, több annál, mint amennyi valaha is élt összesen a Földön. Így pl. a 4. generációban az egyénnek 16 őse van (2<sup>4</sup>), 200 évvel korábban (25 éves generációkkal számolva) 256 őse (2<sup>8</sup>), mintegy 1000 évvel korábban pedig 1 099 511 627 776 őse (2<sup>40</sup>). A magyarázat arra, hogy ez még sincs így az, hogy az egyéneknek több közös őse is van, tehát bizonyos generációt visszafelé menve az időben kimutatható lenne minden ember rokonsága egy tetszőleges emberrel. Ezt nevezzük {{Hl|ősvesztés}}nek (la: implex). Ilyenkor ugyanaz az ős többször is megjelenik az őstábla eltérő helyein. Az őstábla tehát valójában matematikai lag nem bináris fa, nem szabályos nóduszokból álló grafikon, hanem a gráfelmélet szempontjából egy ciklusmentes irányított gráf, Az ősvesztés elsősorban a zárt közösségekben (arisztikrácia, falusi közösségek, céhes közösségek, vallási csoportok, távoli helyek, szigetek stb.) gyakori, ahol a csoport tagjai gyakran házasodnak egymás között. A belterjesen tenyésztett állatoknál a 10%-nál nagyobb ősvesztés sem
Az őstábla egyik hátránya, hogy csak azokat tünteti fel, akiknek volt utóda. Azok, akiknek nem voltak gyermekeik egyetlen őstáblán sem szerepelnek, és elvesznének a genealógiai kutatás számára, noha a család szempontjábűl ők is jelentős személyek lehetnek (pl. főpapok, szerzetesek, katonatisztek, tudósok stb.). Ezen utód nélküli ősök azonban megtalálhatók a családfán, esetleg a leszármazási táblán, a vérrokonsági táblán és a sógorsági táblán.
[[Fájl:Carlos_segundo80.png|thumb|300px|II. Károly spanyol király belterjes őstáblájának ábrázolása]]
| |||