„Heraldikai lexikon/Genealógia” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
60. sor:
A genealógia művelése a 15. századra nyúlik vissza, de ez még mindig messze volt a tudományos színvonalú családtörténettől. Az újkori német genealógia Suntheim (1440-1513) működésével kezdődött, aki Miksa császár megbízásából megírta a Babenbergek és a Habsburgok leszármazásának történetét. Az első polgári genealógia 1598-ban jelent meg (''Theatrum genealogicum''), amely egyes tudósok leszármazási tábláit tartalmazta. Az első genealógia, mely hiteles források alapján készült, az S. és L. de Saint-Mathé testvérek műve 1628-ból, mely a Capeting dinasztiáról szól. A genealógiát a kortörténettel először Reiner Reineccius von Steinheim, helmstedti történészprofesszor kapcsolta össze egymással. Ekkoriban genealógiával – egyetemi szinten – nemcsak történéstek, hanem jogászok (és kánonjogászok) is foglalkoztak (házassági, öröklési jog stb.). Johann Estor jogász könyve gyakorlati genealógiai bevezetést nyújtott az őspróbák elvégzéséhez (''Praktische Anleitung zur Ahnenprobe.'' 1750). Az első genealógiai bibliográfia a 17-18. század fordulóján jelent meg.
Az első elméleti genealógiai művet Rudolf Telgmann adta ki (''Ahnenzahl, denen Ursprung, wie auch vormaligen und heutigen Nutzen.'' 1733). A tudományos genealógia egyik megteremtőjének Johann Christoph Gatterer tekinthető, aki diplomatikai forrásokra támaszkodott és az azokban előforduló évszámokat kronológiai forráskritikának vetette alá. Foglalkozott a többi forrás kritikájával (bizonyító erejével) is, és az egyetemi oktatásban nagy hangsúlyt fektetett a genealógia (és a többi történeti segédtudomány) gyakorlati tanítására. A genealógiai műveket hat csoportba osztotta, melyek műfajához sok korai magyar mű is illeszkedik. (1. Családi történetek – Geschlechtshistorien, 2. genealógiai történelemkönyvek – genealogische Geschichtbücher, 3. történelemkönyvek genealógiai táblákkal – Geschichtbücher mit Stammtafeln, 4. kritikai genealógiai könyvek és értekezések – genealogisch-kritische Bücher und Abhandlungen, 5. genealógiai lexikonok [szótárak] – genealogische Lexika, 6. nemesi lexikonok [szótárak] – Adelslexika.) Az ő számára a genealógia még nem az elméleti genealógiai művekből állt, hanem minden olyan mű, mely a családok történetével foglalkozott, amely összefügghetett a történelemmel, statisztikával, joggal stb. ami a mai modern genealógiai alapgondolkodásnak is a szerves része. Ő határozta meg először szabatosan a genealógia fogalmát. Szerinte a genealógia egy apától származó személyek bemutatása férfi vagy férfi-női ágon. Összesen hétféle genealógiai táblát sorol fel (''Abriss der genealogie.'' 1788). Utalt a genealógia és a politikai történet kapcsolatára.
A francia forradalom hatására a genealógia a gyakorlatban és az egyetemi oktatásban is háttérbe szorult és csak az 1820-as évektől vett újra lendületet. A század közepétől polgári, paraszti és értelmiségi lexikonok is megjelentek. A század utolsó harmadában a genealógi újra felvirágzott. A genealógia, a heraldika és a legtöbb történeti segédtudomány a 19. században vált önálló tudománnyá. Ekkor jöttek létre az első olyan tudományos társaságok, melyek a rokoni kapcsolatok kutatásával, a családok történetével és címerével foglalkoztak. Az első ilyen társaság valószínűleg az Új-Angliai Történeti-Genealógiai Társaság volt, melyet 1845-ben alapítottak Bostonban. Berlinben 1869-ben kezdte meg működését a Herold, Bécsben 1870-ben az Adler.
| |||