„Heraldikai lexikon/Genealógia” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
80. sor:
A genealógia művelése a 15. századra nyúlik vissza, de ez még mindig messze volt a tudományos színvonalú családtörténettől. A legrégibb nyomtatott genealógiai könyvek a 15. század végéről és a 16. század elejéről valók. Az első ismert könyv, mely a pogány istenek genealógiájáról szól, a híres firenzei író, Giovanni Boccacio (1313-1375) műve (De genealogiis deorum. Velence, 1494, 1511), melyet halála után nyomtattak ki. Ez azonban inkább irodalmi mű. Az újkori német genealógia Suntheim (1440-1513) működésével kezdődött, aki Miksa császár megbízásából megírta a Babenbergek és a Habsburgok leszármazásának történetét. Emberi genealógiával foglalkozik a milánói Benvenuto de San Georgio (Benevenuti Sangeorgii Montisferrati Marchionum et Principum regiae propaginis successionumque series. Asti, 1515 ), a szavojai Emmanuel-Philibert de Pingon (1525–1582) (Arbor gentilitia Sabaudiae Saxoniaeque domus. Milánó, 1521), a strassburgi Hieronymus Gebwiler (1473 k.-1545) (Hieronymi gebvileri Epitome regii ac vetustissimi ortus Caroli V et Ferdinandi I omniumque Archiducum Austriae et Comitum Habsburgensium. Strassburg, 1527), a flandriai Jacob Meyer († 1552) (Iacobi Meyeri Flandricarum rerum T. X. de origine, antiquitate, nobilitate ac genealogia Comitum Flandriae. Brugges és Antwerpen, 1531), a lotharingiai Edmond Du Boullay (Les Généalogies des très illustres et très puissans princes les ducz de Lorraine, marchis avec les discours des alliances et traictez de ... Metz, 1547, Paris 1549, 1574) stb. Georg Rüxner műve (Anfang, Ursprung, und Herkommen des Turniers in Teutscher Nation, 1532) szintén genealógiai jellegű mű. Egyes fő- és köznemesi családok ekkoriban állították össze kéziratos (majd gyakorta kinyomtatott) genealógiáikat (la: stemmatographia, de: Stammbuch) is, abban a korban, amikor a diplomatika még nem vált önálló tudománnyá és a genealógiák összeállítói elsősorban a családi hagyományokra voltak utalva. A római stemmaták iránt nagy érdeklődést mutattak a korabeli genealógia írók, mint Johannes Glandorp (''Descriptio seu genealogia gentis Antoniae'', 1557 és Descriptio gentis Julia, 1576), Johann Hübner (Drey hundert und drey und dreyßig Genealogische Tabellen. Leipzig 1708 ) vagy Georg Alexander Ruperti (1758-1839) (''Tabulae Genealogicae: Sive Stemmata Nobilissimarum Gentium Romanarum'' 1794, 1811)
Genealógiai műveket írt a paderborni Reiner Reineck von Steintheim (1541-1595, a helmstedti egyetem történelem professzora) (Tomus I ΣYNTAΓMA De familiis, quae in monarchiis tribus prioribus rerum potitae sunt .../ Tomus II Continens historiam quadrigeminam. De familiis duorum AEgypti regnorum. Basil, I-III. 1574. IV. 1580 és Historia Iulia, Siue Syntagma heroicum. Helmstedt, I-III. 1594-1597), aki az ókori uralkodók genealógiánával foglalkozott és
A genealógiai irodalom volumene a 17. században nőtt meg Németországban és Franciaországban. A legkorábbi genealógiai szerzők közé tartozik még Hieronymus Henninges († 1597, lüneburgi prédikátor) (Theatrum genealogicum... Magdeburg, 1598), mely az első polgári genealógia (tudósok származási táblázatait tartalmazza), Elias Reusner (1544-1612, Sziléziából, a jénai egyetem történész professzora) (BAΣΙΛΙΚΩΝ Opus genealogicum catholicum de praecipuis familiis Imperatorum, Regum, Principum, aliorumque procerum Orbus Christiani. Frankfurt, 1589, 1592), François de Rosières (Stemmata Lotharingiae ac Barri ducum. Párizs, 1580), megkísérelte igazolni a lotharingiai hercegek közvetlen leszármazását Nagy Károlytól és ennek érdekében nem riadt vissza a hamisításoktól sem, a párizsi parlament (önkormányzat) letartóztatta és a Basteille-ban börtönözték be, ahonnan csak 1683 után szabadult, és a könyvét közben betiltották. Sir Thomas Urquhart ("Pantochronachanon. A peculiar promptuary of time. 1652) Az Urquhart of Cromartie család genealógiájának közlése szakadatlanul, 153 generáción át Ádámtól és Évától, melyet kiadása után nagy derültség övezett és valószínűleg maga a szerző is inkább viccnek szánta, de jól szemlélteti a kor legtöbb genealógusának kritikátlan módszerét. Ubbo Emmius (1547-1625, Kelet-Frieslandból, nordeni majd groningeni rektor, majd groningenben a történelem professzora) (Vbbonis Emmii Genealogia universalis. Ludg. Bat. 1620), Nikolaus Ritterhausen (Rittershufii,
Az első genealógia, mely hiteles források alapján készült, Scévole (1571-1650) és Louis
Ekkoriban genealógiával – egyetemi szinten – nemcsak történészek, hanem jogászok (és kánonjogászok) is foglalkoztak (házassági, öröklési jog stb.). Az első elméleti genealógiai művet Rudolf Telgmann írta (Ahnenzahl, deren Ursprung, wie auch vormaligen und heutigen Nutzen. 1733). Johann Estor jogász könyve gyakorlati genealógiai bevezetést nyújtott az őspróbák elvégzéséhez (''Praktische Anleitung zur Ahnenprobe''. Marburg, 1750). A 18. században már számos speciális és általános genealógiai mű, folyóirat és időszakos kiadvány jelent meg, melyek érintik a statisztikát Georg Andreas Will (1727-1798) (Lehrbuch einer statistischen Genealogie der sämtlichen Europäischen Potentaten und der vornehmsten Teutschen Fürsten jetziger Zeit; zum akademischen und Privat-Gebrauch verfasset. Altdorf 1777), a császári, királyi, főnemesi stb. családok genealógiáját, sőt a nem keresztény uralkodók genealógiáját is, mint a mohamedán és pogány uralkodók genealógiája Johann Ludwig Levin Gebharditól (1699-1764), (Der Mohammedanisch- und Heidnischen hohen Häuser historische und genealogische Erläuterung - dritter Theil, nebst einem Anhang von denen Regenten der Juden. Lüneburg 1731), valamint általa Lohmeier műveinek folytatása. Különféle regiszterek és bibliográfiák is megjelentek.
▲Az első elméleti genealógiai művet Rudolf Telgmann írta (Ahnenzahl, deren Ursprung, wie auch vormaligen und heutigen Nutzen. 1733). A 18. században már számos speciális és általános genealógiai mű, folyóirat és időszakos kiadvány jelent meg, melyek érintik a statisztikát Georg Andreas Will (1727-1798) (Lehrbuch einer statistischen Genealogie der sämtlichen Europäischen Potentaten und der vornehmsten Teutschen Fürsten jetziger Zeit; zum akademischen und Privat-Gebrauch verfasset. Altdorf 1777), a császári, királyi, főnemesi stb. családok genealógiáját, sőt a nem keresztény uralkodók genealógiáját is, mint a mohamedán és pogány uralkodók genealógiája Johann Ludwig Levin Gebharditól (1699-1764), (Der Mohammedanisch- und Heidnischen hohen Häuser historische und genealogische Erläuterung - dritter Theil, nebst einem Anhang von denen Regenten der Juden. Lüneburg 1731), valamint általa Lohmeier műveinek folytatása. Különféle regiszterek és bibliográfiák is megjelentek. Bibliográfiák, Jacob Friedrich Reimann (Historia litteraria de fatis studii genealogici apud Hebraeos, Graecos, Romanos, et Germanos, in qua scriptores harum gentium potissimi enumerantur et totus Genealogiae cursus ab orbe condito ad nostra usque tempera deducitur. Ascan. et Quedlinb. 1702 és Historiae litterariae exotericae et acroamaticae particula, s. de libris genealogicis vulgatioribus et rarioribus commentatio; accedit disquisitio historica de necessitate Scepticism in studio genealogico . Lips. et Quedlinb. 1710) és az ifjabb Johann Hübner (1668-1731) (Bibliotheca. genealogica; ein Verzeichniss aller alten und neuen genealogischen Bücher von allen Nationen in der Welt. Hamburg, 1729).
A tudományos genealógia egyik megteremtőjének Johann Christoph Gatterer tekinthető, aki diplomatikai forrásokra támaszkodott és az azokban előforduló évszámokat kronológiai forráskritikának vetette alá. Foglalkozott a többi forrás kritikájával (bizonyító erejével) is, és az egyetemi oktatásban nagy hangsúlyt fektetett a genealógia (és a többi történeti segédtudomány) gyakorlati tanítására. A genealógiai műveket hat csoportba osztotta, melyek műfajához sok korai magyar mű is illeszkedik. (1. Családi történetek – Geschlechtshistorien, 2. genealógiai történelemkönyvek – genealogische Geschichtbücher, 3. történelemkönyvek genealógiai táblákkal – Geschichtbücher mit Stammtafeln, 4. kritikai genealógiai könyvek és értekezések – genealogisch-kritische Bücher und Abhandlungen, 5. genealógiai lexikonok [szótárak] – genealogische Lexika, 6. nemesi lexikonok [szótárak] – Adelslexika.) Az ő számára a genealógia még nem az elméleti genealógiai művekből állt, hanem minden olyan mű, mely a családok történetével foglalkozott, amely összefügghetett a történelemmel, statisztikával, joggal stb. ami a mai modern genealógiai alapgondolkodásnak is a szerves része. Ő határozta meg először szabatosan a genealógia fogalmát. Szerinte a genealógia egy apától származó személyek bemutatása férfi vagy férfi-női ágon. Összesen hétféle genealógiai táblát sorol fel (''Abriss der genealogie.'' 1788). Utalt a genealógia és a politikai történet kapcsolatára.
| |||