„Heraldikai lexikon/Genealógia” változatai közötti eltérés

A genealógiai irodalom volumene a 17. században nőtt meg Németországban és Franciaországban. A legkorábbi genealógiai szerzők közé tartozik még Hieronymus Henninges († 1597, lüneburgi prédikátor) (Theatrum genealogicum... Magdeburg, 1598), mely az első polgári genealógia (tudósok származási táblázatait tartalmazza), Elias Reusner (1544-1612, Sziléziából, a jénai egyetem történész professzora) (BAΣΙΛΙΚΩΝ Opus genealogicum catholicum de praecipuis familiis Imperatorum, Regum, Principum, aliorumque procerum Orbus Christiani. Frankfurt, 1589, 1592), François de Rosières (Stemmata Lotharingiae ac Barri ducum. Párizs, 1580), megkísérelte igazolni a lotharingiai hercegek közvetlen leszármazását Nagy Károlytól és ennek érdekében nem riadt vissza a hamisításoktól sem, a párizsi parlament (önkormányzat) letartóztatta és a Basteille-ban börtönözték be, ahonnan csak 1683 után szabadult, és a könyvét közben betiltották. Sir Thomas Urquhart ("Pantochronachanon. A peculiar promptuary of time. 1652) Az Urquhart of Cromartie család genealógiájának közlése szakadatlanul, 153 generáción át Ádámtól és Évától, melyet kiadása után nagy derültség övezett és valószínűleg maga a szerző is inkább viccnek szánta, de jól szemlélteti a kor legtöbb genealógusának kritikátlan módszerét. Ubbo Emmius (1547-1625, Kelet-Frieslandból, nordeni majd groningeni rektor, majd groningenben a történelem professzora) (Vbbonis Emmii Genealogia universalis. Ludg. Bat. 1620), Nikolaus Ritterhausen (Rittershufii, Rittershusius (1597-1670, Altdorfban a jog professzora, először kírsérelte meg kiküszöbölni a genealógiából a sok valótlan állítást) (Genealogiae Imperatorum, Regum, Dacum, Comitum, alior-umque Procerum ab anno MCCCC Tübingen. 1658, 1664 és Auctarium. Tübingen, 1668 és Brevis Exegesis Historica genealogiarum praecipuorum orbis Christiani procerum. Tübingen, 1674), Georg Lohmeier († 1691, a lüneburgi lovagakadémia inspektora) (Historische Stammtafeln der kaiserlichen, königlichen und fürstlichen geschlechten. Lüneburg, 1690, melyet Jacob Wilhelm Imhof folytatott, több más szerző műve mellett) stb.

 

 

Ekkoriban genealógiával – egyetemi szinten – nemcsak történészek, hanem jogászok (és kánonjogászok) is foglalkoztak (házassági, öröklési jog stb.). Az első elméleti genealógiai művet Rudolf Telgmann írta (Ahnenzahl, deren Ursprung, wie auch vormaligen und heutigen Nutzen. 1733). Johann Estor jogász könyve gyakorlati genealógiai bevezetést nyújtott az őspróbák elvégzéséhez (''Praktische Anleitung zur Ahnenprobe''. Marburg, 1750). A 18. században már számos speciális és általános genealógiai mű, folyóirat és időszakos kiadvány jelent meg, melyek érintik a statisztikát Georg Andreas Will (1727-1798) (Lehrbuch einer statistischen Genealogie der sämtlichen Europäischen Potentaten und der vornehmsten Teutschen Fürsten jetziger Zeit; zum akademischen und Privat-Gebrauch verfasset. Altdorf 1777), a császári, királyi, főnemesi stb. családok genealógiáját, sőt a nem keresztény uralkodók genealógiáját is, mint a mohamedán és pogány uralkodók genealógiája Johann Ludwig Levin Gebharditól (1699-1764), (Der Mohammedanisch- und Heidnischen hohen Häuser historische und genealogische Erläuterung - dritter Theil, nebst einem Anhang von denen Regenten der Juden. Lüneburg 1731), valamint általa Lohmeier műveinek folytatása. Különféle regiszterek és bibliográfiák is megjelentek. Az első genealógiai bibliográfiák a 17-18. század fordulóján jelentek meg, mint Jacob Friedrich Reimann (Historia litteraria de fatis studii genealogici apud Hebraeos, Graecos, Romanos, et Germanos, in qua scriptores harum gentium potissimi enumerantur et totus Genealogiae cursus ab orbe condito ad nostra usque tempera deducitur. Ascan. et Quedlinb. 1702 és Historiae litterariae exotericae et acroamaticae particula, s. de libris genealogicis vulgatioribus et rarioribus commentatio; accedit disquisitio historica de necessitate Scepticism in studio genealogico . Lips. et Quedlinb. 1710) és az ifjabb Johann Hübner (1668-1731) (Bibliotheca. genealogica; ein Verzeichniss aller alten und neuen genealogischen Bücher von allen Nationen in der Welt. Hamburg, 1729).