„Heraldikai lexikon/Genealógia” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
122. sor:
A 19. század legjelentősebb magyar genealógusa Nagy Iván volt, akinek 12 kötetes művéhez foghatót csak Kempelen Béla adott ki, ugyancsak 12 kötetben. Azonban egyik sem nevezhető teljesnek és hibátlannak. Kempelen 1940-ben a polgári családok történetéről írt. A 19. század végén, a 20.század elején több megye nemességéről jelent meg összefoglaló mű. Fejérpataky László jelentősen továbbfejlesztette a történeti segédtudományokat, beleértve a genealógiát is. Forrásértékű gyűjteményes munka Szerencs János, A Főrendiház évkönyve című műve (III. évfolyam, Budapest, 1907). Erdélyben Bedeus József hozzájárult a magyar és a délszláv uralkodók genealógiájának tisztázásához (1851). 1883-tól indult a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat folyóirata, a Turul, mely számos családtörténeti tanulmányt is közölt. Széles körű leszármazási vizsgálatot folytatott az Árpádok utódaival kapcsolatban és nagyszámú leszármazási táblát állított össze 1895-ben baczka-madarasi Kis Bálint. Az Árpádok genealógiai összefüggéseit kutatta Wertner Mór is (''Az Árpádok családi története''). A magyar genealógiai irodalom kiemelkedő szerzői Karácsonyi János és Szentpétery Imre, aki már 1931-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a családtörténet tárgyához nemcsak a nemesi, hanem a paraszti és polgári családok, valamint a birtoktörténet kutatásának feladata is hozzátartozik. 1942-ig a Góthai Almanach számos magyarországi családot is tartalmazott. 1951-től a helyébe lépő Genealogisches handbuch des Adels újabb neveket is tartalmaz.
1945 után a kommunista ideológia részeként a genealógiát mint polgári és úri tudományt bélyegezték meg, melynek művelésére nincs hely a szocialista társadalomban. A genealógia, mint történeti segédtudomány 1951-ben hivatalosan is megszűnt, amikor a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot feloszlatták. Felszámolták a genealógia hazai intézményi kereteit (tanszéki, társulati, folyóirati). A genealógia egyetemi oktatása megszűnt és a genealógiai kutatások folytatása sokáig szinte lehetetlen volt. Genealógiával foglalkozott orvosgenetikai oldalról az 1970-es évektől Czeizel Endre. Nemeskéri János, a paleodemográfia (egyik) megalapítója (1970) először folytattott Magyarországon izonímiavizsgálatot, a belházasodás mértékét, a közeli vérrokonok házasodási szokásait kutatta. 1936-tól kezdve részletesen foglalkozott a Heves megyei ivádi izolátum antropológiai vizsgálatával, melynek keretén belül genealógiai kutatásokat is végzett és ennek keretén belül összeállított az Ivády család kiterjedt családfáját. A tudományos genealógiát akkoriban elsősorban csak egyes levéltárakban művelték, ahol elkészült néhány repertóriumi genealógiai leírás és táblázat. Engel Pál az 1970-es évektől szerkesztette (majd az 1990-es évek végén adta ki) középkori magyar genealógiáját, mely 785 táblán adja meg a családfákat. Az 1980-as évek elején a Történettudományi Intézet Jelenkor osztálya kutatási tervébe vette a „Hova lett a puszták népe?” kérdésének tisztázását, és a tanyakutatás analógiájára részt vállalt a volt társadalmi elit kutatásában is. Fügedi Erik az 1980-as években meghonosította Magyarországon a statisztikai demográfia elveit. A szociológiai és az antropólógia módszereit felhasználva foglalkozott a középkori magyar főnemesség mobilitásával, valamint (az Elefánthy család bemutatásán keresztül a ) köznemesség társadalmi összeköttetéseivel.
A megerősödő társadalomtörténeti érdeklődésnek, valamint az itthoni és külföldi szakemberek erőfeszítéseinek, nem kis mértékben Vajay Szabolcsnak, a Genealógiai és Heraldikai Társaságok Nemzetközi Szövetsége elnökének (1982-86) köszönhető, hogy 1983-ban létrejöhetett a magyar genealógiai kutatás háború utáni első tudományos intézménye, a Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Genealógiai és Heraldikai Szekciója, Kállay István professzor elnökletével. A külföldön élő szakemberek közül Vajay Szabolcson kívül ismertebb genealógusok voltak még Kovách Ödön és Vásárhelyi Miklós az Egyesült Államokból. 1984-ben újra alakulhatott a Magyar Genealógiai és Heraldikai Társaság, és újra indulhatott annak lapja, a Turul. Mindebben jelentős szerepe volt az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék munkásságának. Újabban Gudenus János József fejett ki jelentős genealógiai kutatást, több mint 600 magyar főnemesi család genealógiájának kiadásával. 2005 óta szerkesztésében jelenik meg a Nobilitas című folyóirat.
| |||