„Heraldikai lexikon/Őstábla” változatai közötti eltérés

A genetikában, pontosabban a populáció genetikában a rokonsági és a beltenyésztési koeficiens kiszámítására olyan genetikai őstáblát használnak, melyben az ősöket az utódokkal nyilak kötik össze. Ez lényegében a pathanalízis egyik típusa. A genealógiai őstáblához hasonlóan ez is minden egyén minden ősét tartralmazza, de attól eltérően egy adott személy az őstáblában csak egyszer szerepelhet. A genealógiai őstáblában ezzel szemben gyakran előfordul, hogy ugyanazon személy többször is előfordul, ha az utód közeli vérrokonok (unokatestvérek, másodfokú unokatestvérek stb.) házasságából született, tehát az őstáblán ősvesztésre került sor. Ez az őstábla alkalmas arra, hogy általa a legbonyolultabb rokoni és házassági kapcsolatokat is kifejezhessük. Az egyedszámozás az ABC nagybetűivel történik és mindig a bal felső egyedtől halad végig, egészen az utolsó egyedig (aki a genealógiai őstáblában a probandus szookott lenni). Az egyedszámozás (ősszámozás) tehát ellentétes, mint a genealóogiában. Ha a nagybetűk elfogynak, a soron következő egyedek számozására számokat és kisbetőbet is adhatunk a nagybetűkhözbetűkhöz (A1, H1,Z1; A2, C2; Aa, Ha, Ab, CbZ2). A nemeket a szokásos régi jelekkel jelezzük (férfi♂, nő♀). Ha a genetikai őstáblát a genealógiában használjuk, természetesen az egyes személyek nevét is feltüntethetjük benne.

A rokonházasságok hatására az is megtörténhet, hogy két személy egymásnak egyszerre egyenes és mellékági rokona. A fenti kép a) tábláján, mely unokatestvérek (G és H) őstábláját ábrázolja, D I-nek egyenesági rokona (nagyanyja), valamint mellékági rokona is (dédnénije). Mindez azért lehetséges, mert unokatestvérek (G és H) házasodtak össze és így A és B mindkettőjük közös őse. Ezen a táblán I és D (és E) között megfigyelhető az ősvesztésből eredő generációvesztés is. (Az ősvesztés pedid a G és H közt tátongó üreg által figyelhető meg.) A fenti kép b) tábláján kétszeres unokatestvérek (I és J) őstáblája látható, a b1) őstáblán mindkét unokatestvér szülői egypetéjű ikrek, a c) tábla kétszeres testvér-féltvér unokatestvérek (en: irregular double first cousins) őstáblája, ahol az egyik vonalon az ősök között testvérek, a másikon féltestvérek vannak, míg a d) tábla kétszeres féltestvér-féltestvér unokatestvérek (en: regular double half first cousins) őstáblája, ahol az ősö között mindkét vonalon féltestvérek vannak. A további őstáblák az unokatestvérek további lehetséges eseteit ábrázolják. Az e) tábla iker-unokatestvérek (en: first degree first cousins) őstáblája, olyan unokatestvéreké, akiknek szülei egypetéjű ikrek, az f) tábla fél-unokatestvérek (half first cousins) őstabálája, olyan unokatestvéreké, akiknek a szülei féltestvérek voltak, g) a másodfokú unokatestvérek (en: second cousins) azok, akiknek a nagyszüleik testvérek voltak, h) fél-másodfokú unokatestvérek (en: half second cousins), akiknek a nagyszülei féltestvérek voltak, az i) őstáblán K és N egymás dédunokatestvérei (en: first cousin once removed). Mindezen esetek mellett a legváltozatosabb mellélkági rokonsági kapcsolatok lehetségesek, de lényegében az összes a testvérek, és féltestvérek, esetleg az egypetéjű ikrek eseteinek a variációi. Két egyén egymáshoz viszonyított (a közös ős által fennálló) rokoni viszonyának megnevezése a kánonjogban használt előd- és utódtáblák megnevezései alapján deríthető ki.