Wikikönyvek

„Heraldikai lexikon/Genealógia” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
101 411 szerkesztés
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
101 411 szerkesztés
121. sor:
==Magyar genealógia==
 
A magyar (tudományos) elméleti genealógia Werbőczy Istvánnal kezdődik, aki a ''Tripartitum''ban (15151514) az örölklést és más jogi ügyeket érintő esetekkel kapcsolatban pontosan meghatározta a rokonsági és a velük összefüggő fogalmakat. Az ismert magyar genealógiai irodalom Valkai Andrással kezdődik (''Genealogia regum Hungariae: A magyar királyok eredetekről.'' Kolozsvár, 1576), mely nemzetközi viszonylatban is a legkorábbi genealógiai tárgyú könyvek közé tartozik, noha bizonyos értelemben Anonymust és a középkori magyar krónikát is ide sorolhatjuk. Anonymus gestájában az uralkodó család és a főurak genealógiájával is foglalkozik, akik eredetét a kor szellemével egyezően, bibliai ősökig vezeti vissza, amivel a régi zsidó-keresztény hagyományok folytatója. A tatárjárást (1241) követő zűrzavarban az uralkodók a régi tulajdonosoknak új okleveleket adtak ki, melyeket tanúvallomásokkal erősítettek meg és ezek számos genealógiai adatot tartalmaznak. Kézai krónikája függelékében leírta a nevezetes nemesi családok eredetét. A 15. századból több kéziratos családfa-ábrázolás ismert. A peres iratokhoz később is számos esetben csatoltak kéziratos családfa-vázlatokat. A 16. században a magyar nemesség függetlenségi törekvéseit az uraklodóval szemben az ősökre való hivatkozással is igyekezett alátámasztani, melynek szerves része volt az ősgalériák létrehozása a kastélyokban és más képzőművészeti alkotások (pl. díszes családfák) alkalmazása. Ennek előfutára Hunyadi Mátyás (1440-1490) volt, aki magát és őseit neves olasz reneszánsz művészekkel festette meg.
 
A magyar egyetemeken és líceumokban a jogi oktatás keretén belül a genealógiai fogalmakat és ismereteket is tanították, hiszen ezekre elengedhetetlen szükség volt pl. a rokonsági fok megállapításánál, az örökségi, gyámsági, árvasági, vagyonjogi stb. ügyeknél. Magyar genealógiai nevezéktant tartalmaznak már az első magyar szójegyzetek és glosszák is, majd ezt később is számos mű összegezte. Latin-magyar-szlovák nevezéktant tartalmaz a ''Verborum in Institutiones grammatica contentorum in Ungaricum et Slavonicum translatio Secundum ordinem Alphabeticum'' című 1648-ban Nagyszombatban kiadott szótár, valamint latin-magyar-német-szlovák rokonsági szótárt tartalmaz Lycei Jánosnak a földesúri gazdaság igazgatásához, az urbáriumok és leltárak összeállításához segítséget adó műve, az ''Iter Oeconomicum, Duodena Stationum, quarum singulae in certas Digrassiones distribuuntur definitum Ac Ab Urbaria, et Inventaria diversissima'' (Nagyszombat, 1707, 1713. 285-301. l.). A rokonsági terminológia meghatározásával Werbőczi is foglalkozott. A szépanya meghatározása például így hangzik nála: „Az en annyamnac az annya ennekem szep avaģ nagy anyam.” A rokonsági rendszerek fa-alakú sémájának rézmetszete megtalálható Hermann Busenbaum, német jezsuita szerzetes művében – a nagyszombati kiadások közül a harmadi kiadásttól (1725) kezdve. (Hermann Busenbaum: ''Medulla Theologiae Moralis...'' Nagyszombat 1679, 1693, 1725, 1742, 1753-54. )
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Genealógia”