„Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás/A 2012-es magyar irodalom érettségihez” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
16. sor:
:2) Arany láthatólag a befogadóra bízza annak eldöntését, ki is a tettes. Így szinte személyesen tőle jövő, erős biztatást éreztem egy irodalmi magánnyomozásra.
:Az csak később - a harmadik stádiumban - alakult ki bennem, hogy mindezt egy nyelvi rejtvénnyel „fejeli meg”. Rejtvényfejtő (és rejtvényalkotó!) kedv - és/vagy kényszer? - is jellemzi Arany utolsó éveit, gondoljon csak itt arra az ötszavas varázsábrára (pl. [http://www.iti.mta.hu/Szorenyi60/Kilian.pdf itt], 616. old.) és arra a szélmérőre (Gyöngyösy László: ''Arany János élete és munkái'', 380. old, Franklin-társulat, 1901), amiket versíráson kívüli tevékenysége során alkotott. Az öt szóból álló képvers nagy teljesítmény, a nehézségeket maga hunyt mesterünk is leírja… (Amilyen könnyűnek látszik, annyira nehéz...) A szélmérője pedig arra utal, honnan is fúj a szél… Így az ilyen nyelvi rejtvények-feladványok és a praktikus szemlélet felől közelítettem és terjesztettem ki ezt a ''Tetemre-hívás'' értelmezésére is - mivel szerintem innen fúj a szél, az ilyen rejtvények felől. <ref>Amihez nagyban hozzájárult egri tanulmányaim alatt a Lisztóczky Laci bácsi keze alatt töltött pár szemeszter. Egy József Attila (vagy Illyés?) vers kapcsán jutott valamelyikünk eszébe az a hasonlat, hogy a versek mint szellemi alkotások jól összevethetők sakkfeladványokkal /Laci bácsi nagy sakkozó!/. Minden elem és tag értelmezendő, semmi sem hagyható ki, csak a megfelelő kulcslépés megtalálása nehéz. Ezért a szellemi kalandért (is) olvas az ember verseket - és fejt sakkrejtvényeket. E kulcslépést jelen esetben a VII-es pontban ('''A logosz színre lép
|