„Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás/A 2012-es magyar irodalom érettségihez” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
15. sor:
:1) az igazság felderítése kell, hogy a legfőbb célja legyen irodalmi elemzéseknek is - annak kiváltképp, amely egy bírósági tárgyalást idéz; (a többi – csak „irodalom”)
:2) Arany láthatólag a befogadóra bízza annak eldöntését, ki is a tettes. Így szinte személyesen tőle jövő, erős biztatást éreztem egy irodalmi magánnyomozásra.
:Az csak később fogalmazódott meg bennem, hogy mindezt egy nyelvi rejtvénnyel „fejeli meg”. Rejtvényfejtő (és rejtvényalkotó!) kedv - és/vagy kényszer? - is jellemzi Arany utolsó éveit, gondoljon csak itt arra az ötszavas varázsábrára <ref><small>pl. [http://www.iti.mta.hu/Szorenyi60/Kilian.pdf itt], 616. old.</small></ref> és arra a szélmérőre <ref><small> (Gyöngyösy László: ''Arany János élete és munkái'', 380. old, Franklin-társulat, 1901)</ref></small>, amiket versíráson kívüli tevékenysége során alkotott. Az öt szóból álló képvers nagy teljesítmény, a nehézségeket maga hunyt mesterünk is leírja… (Amilyen könnyűnek látszik, annyira nehéz...) A szélmérője pedig arra utal, honnan is fúj a szél… Így az ilyen nyelvi rejtvények-feladványok és a praktikus szemlélet felől közelítettem és terjesztettem ki ezt a ''Tetemre-hívás'' értelmezésére is - mivel szerintem innen fúj a szél, az ilyen rejtvények felől. <small><ref>Amihez nagyban hozzájárult egri tanulmányaim alatt a Lisztóczky Laci bácsi keze alatt töltött pár szemeszter. Egy József Attila (vagy Illyés?) vers kapcsán jutott valamelyikünk eszébe az a hasonlat, hogy a versek mint szellemi alkotások jól összevethetők sakkfeladványokkal /Laci bácsi nagy sakkozó!/. Minden elem és tagminden figura értelmezendő, semmi sem hagyható ki, csak a megfelelő kulcslépés megtalálása nehéz. Ezért a szellemi kalandért (is) olvas az ember verseket - és fejt sakkrejtvényeket. E kulcslépést jelen esetben a VII-es pontban (''A logosz színre lép'' alfejezetben) tárjuk majd elő.</ref> <ref>Illetőleg a fülembe csengenek egri éveimből a mostani tanszékvezető - akkor még tanársegéd - Szentesi tanár úr szavai, aki a ''Bevezetés az irodalomtudományba'' című tárgy előadásai alatt kitért rá, hogy a versértelmezés mindig nyelvközpontú kell legyen. Konkrétan a „dekódban” (=elemzésben) valami exponált nyelvűség, szellemes (vicces) nyelvi megoldás rejlik. Lesz egy vicc, ami jelen esetben is célra fog vezetni.</small></ref>
 
== Jegyzetek ==