„Akarta a fene/Petőfi jelenléte” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
:1) óva intette Aranyt, hogy királyt pozitív színben tüntessen fel, még Mátyást se. <ref><small>(Petőfi levele Aranyhoz, Pest, Február 23. 1847.)</ref>
:2) hasonlóképp levelezik Arannyal, mint Mátyás és Szilágyi Erzsébet egymással a balladában.
:Petőfi egyszer nagy nekibúsulásában – vagy jókedvében? – elkövetett a Felhők ciklusban egy végzetesnek tűnő hibát, ami egyben irodalmi végrendeleteként is érthető... és így ''ármány'' (a Felhők-béli)<ref>amely időjárási képződményre - de egyben Petőfi-versciklusra is - egyértelműen utal az így verskezdetnek megtett versközép, amely az ismert "Imhol kerekedik egy fekete felhő" kezdetű népdalrara "játszik rá"</ref>''keze-írása'' - csakis iménti szavakat emeli ki Arany a most elemzett balladában.
:Amely ármányos kézírásról Petőfi már csak azért is eszünkbe jut - pár asszociatív bakugrást közbeiktatva -, mert Schiller műve az ''Ármány és szerelem''.
:A német költő ezen drámája Arany balladájának "ármány" dőlt betűs szavából ugrott be. A szerelem pedig vagy asszociálódik "magától", vagy itt emlékeztetünk, hogy "szerelmes szív"ről beszél kicsit később maga Arany is. A balladai levél pedig szívből jön és ahhoz is szól. Ugyanakkor Arany tesz célzást Schiller egy dalára majd ''A kép-mutogató'' lábjegyzetében, de úgy, hogy a háttérben szintúgy ott lappang Petőfi is, mivel annak apropóján, ami révén Arany "előveszi" és megemlíti a Schiller-vers magyarra fordítóját (Szemere Pált), megemlíthetné teljesen nyugodtan Petőfi Sándort is, hiszen ő is fordította ugyanazt a Schiller-dalt (''Ifjú a pataknál'') Hogy Arany ne tudta volna azt, hogy a verset Petőfi is fordította, kizártnak tartjuk. Arany kiválóan ismeri barátja költészetét, néha még jobban is az övét, mint a sajátját. (lásd Petőfitől való kölcsönzéseit, "vendégszövegeit" majd balladáiban. Ezt mai divatos szóval "intertextualitásnak hívják.)
| |||