„Akarta a fene/Arany János:A walesi bárdok” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(Új oldal, tartalma: „{{Arany02-főcím}} ---- Előző oldal: Zách Klára elemzése « » Következő oldal: Akarta a fene/A walesi bárdok elemz…”)
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
{{Arany02-főcím}}
----
Előző oldal: [[Akarta a fene/Zách Klára elemzése|Zách Klára elemzése]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/A walesi bárdok elemzése|aA walesi bárdok elemzése]]
----
 
{{vers2|Arany János|ZáchA Klárawalesi bárdok|
:
:<tt><small>(''Énekli egy hegedős a XIV-ik században'')</small></tt>
Edward király, angol király
<center>
Léptet fakó lován:
Királyasszony kertje<br />
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
Kivirult hajnalra:<br />
A velszi tartomány.
Fehér rózsa, piros rózsa...<br />
Szőke, leány, barna.<br />
<br />
"Királyasszony, néném,<br />
Az egekre kérném:<br />
Azt a rózsát, piros rózsát<br />
Haj, beh szeretném én!<br />
<br />
Beteg vagyok érte,<br />
Szívdobogást érzek:<br />
Ha meghalok, egy virágnak<br />
A halottja lészek!"<br />
<br />
"Jaj! öcsém, Kázmér,<br />
Azt nem adom százér!<br />
Menj! haragszom... nem szégyelled?...<br />
Félek, bizony gyász ér!<br />
<br />
Sietős az útam,<br />
Reggeli templomra:<br />
Ha beteg vagy, hát fekügy le<br />
Bársony pamlagomra."<br />
<br />
Megyen a királyné,<br />
Megyen a templomba;<br />
Szép virágok, deli szűzek<br />
Mind követik nyomba.<br />
<br />
Könyörögne, - nem tud,<br />
Nem tud imádkozni;<br />
Olvasóját honn feledé:<br />
Ki megyen elhozni?<br />
<br />
"Eredj fiam, Klára,<br />
Hamar, édes lyányom!<br />
Megtalálod a térdeplőn,<br />
Ha nem a diványon."<br />
<br />
Keresi a Klára,<br />
Mégsem akad rája:<br />
Királyasszony a templomban<br />
Oly nehezen várja!<br />
<br />
Keresi a Klára,<br />
Teljes egy órája:<br />
Királyasszony a templomban<br />
De hiába várja.<br />
<br />
Vissza se megy többé<br />
Deli szűzek közzé:<br />
Inkább menne temetőbe<br />
A halottak közzé.<br />
<br />
Inkább temetőbe,<br />
A fekete földbe:<br />
Mint ama nagy palotába<br />
Ősz atyja elébe!<br />
<br />
"Hej! lányom, lányom!<br />
Mi bajodat látom?<br />
Jöszte, borúlj az ölemre,<br />
Mondd meg, édes lyányom."<br />
<br />
"Jaj, atyám! nem - nem -<br />
Jaj, hova kell lennem!<br />
Hadd ölelem lábad porát, <br />
Taposs agyon engem...!"<br />
<br />
Harangoznak délre,<br />
Udvari ebédre;<br />
Akkor mene Felicián<br />
A király elébe.<br />
<br />
A király elébe,<br />
De nem az ebédre:<br />
Rettenetes bosszuálló<br />
Kardja volt kezébe'.<br />
<br />
"Életed a lyányért<br />
Erzsébet királyné!"<br />
Jó szerencse, hogy megváltja<br />
Gyönge négy ujjáért.<br />
<br />
"Gyermekemért gyermek:<br />
Lajos, Endre, halj meg!"<br />
Jó szerencse, hogy Gyulafi<br />
Rohan a fegyvernek.<br />
<br />
"Hamar a gazembert...<br />
Fiaim, - Cselényi...!"<br />
Ott levágák Feliciánt<br />
A király cselédi. -<br />
<br />
"Véres az ujjad,<br />
Nem vérzik hiába:<br />
Mit kivánsz most, királyi nőm,<br />
Fájdalom díjába?"<br />
<br />
"Mutató ujjamért<br />
Szép hajadon lányát;<br />
Nagy ujjamért legény fia<br />
Borzasztó halálát;<br />
<br />
A másik kettőért<br />
Veje, lánya végét;<br />
Piros vérem hullásaért<br />
''Minden nemzetségét!''"<br />
<br />
Rosz időket érünk,<br />
Rosz csillagok járnak.<br />
Isten ója nagy csapástól<br />
Mi magyar hazánkat! <br />
 
Van-e ott folyó és földje jó?
(1855)| | }}
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
 
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
 
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
 
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
 
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
 
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
 
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
 
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
 
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
 
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
 
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!
 
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
 
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
 
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
 
"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
 
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
 
Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
 
"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
 
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
 
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
 
"Elhullt csatában a derék -
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
 
Emléke sír a lanton még -
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."
 
Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
 
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -
 
S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
 
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -
 
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
 
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."
 
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
 
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.[*]
 
(1857 jún.)
 
[*] A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát,
hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277)
után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső
múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom
lerázására. - A. J.
2 117

szerkesztés