„Akarta a fene/A walesi bárdok elemzése” változatai közötti eltérés

==<center>Szűz-Mérleg<small/><center/>==

<center><big><b>Edwárd indulása</b></big></center>

:Eleinte Edward kíváncsiságtól fűtött, pazarul megszerkesztett, belső rímekkel kirakott belső monológját halljuk, ami átmegy dialógusba. („Hadd látom, úgymond, mennyit ér/A welszi tartomány”) Ez a beszédesség Merkúr uralmára utal, főként akkor, ha az kíváncsisággal „párosul”, ami leginkább a patkány, tehát az európai Zodiákus keleti megfelelőjének a kíváncsisága. Ennyi el is helyezi az évkörön a balladát: az az Ikrekből indul. Természetesen a ballada allegorizálása is egyértelműen az ikrekségre utal: mindenki tudta, hogy Edvárd – nem csak Edvárd, hanem szimbolizál még valakit, tehát kettős alak.(Ne értsük félre: balladai hősöket nem állatövi jegyeknek feleltetünk meg, hanem bolygóknak. Edwárdról is ki fog derülni, melyik planéta, de ennek biztos felfedésére várnunk kell az V. László elemzéséig.)

:„Felség! Valóban koronád legszebb gyémántja Welsz!” - folytatódik a virtuális párbeszéd, amit a testi-lelki jóbarát lovával folytat. Főleg a testi barátságot hangsúlyoznánk itt, mivel többször történik még majd utalás a szemközti - tehát testi -, bár a lelki jegyekre is…A fakó lehet jó ló Magyarországon, azonban egész más jelentés járul ehhez a hangsorhoz angolul. Azonnal meg tudjuk válaszolni azt is, miért nem idézőjelezi Arany a dialógusukat: ami rossz, azt nem akarja idézgetni, nem akarja az ördögöt a falra festeni. És most a ló a Ross , azt is hozza magán, a ROSSZAT. Ez a ló nem fehérségéből is kiderül. A magyarság számára a Jó fehér lovon jön…Tehát ha az Ikrekben a ló megszólal, akkor azzal annak a gazdáját minősítik. Szellemileg ember és ló egy szint … (A rossztól kívánta óvni Magyarországot az évköri előző balladában is Arany, ha visszaemlékszünk még a Zách Klára zárására: „Rossz időket érünk,/Rossz csillagok járnak/Isten ója nagy csapástól/Mi magyar hazánkat!”) Azonban ez a fakó ló királyánál még így is okosabb, mert 1) Edwárd kérdezi 2) a hátas pedig mintha le is akarná beszélni a walesi kalandról. („S kunyhói mind hallgatva, mint megannyi puszta sír…”) Lássunk ebben figyelmeztetést. Edvárd nem lát. (Viszont majd hall… de akkor már késő.)