„Akarta a fene/A walesi bárdok elemzése” változatai közötti eltérés

:Megérkezve Montgomerybe („Montgomery a vár neve, hol aznap este szállt/Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt”) Edwárd leszáll – de fenn is marad egyben, mert a magas lóról fog mindenkivel beszélni a későbbiekben is! (A leszálló holdcsomó zárja az Ikreket, ő szállítja le is a királyt.) Az Ikrek jegye ad hangulati felvezetést az elkövetkezőkhöz – amiben persze nem lesz sok köszönet A köszönet, kegyelem Jupiter sajátja, de az általa képviselt tulajdonságok Wales-ben hiányozni fognak, mivel Jupiter száműzött a Szűzben - azaz Wales-ben -, ugyanakkor az Ikrekben is, ahonnan Edwárd érkezik. A majdani kegyetlen bosszúbosszút, megtorlás lehetőségét is láthatjuk ebben a jupiteri száműzetésben.

:A lovával folytatott szavak nélküli, belső dialógus a Montgomery vár kapujánál átvált valósra. Ha Szűz jegyének fogjuk fel a Montgomerybe való érkezést, akkor azon a helyén járunk az évnek, ahol a házigazda (ő szokott otthon lenni) és az első szószóló - itt: az előre köszönő - egy…azonosak… Ezáltal egyértelműen eldől, a lakoma a Szűz téridejében fog játszódni. Láthatólag egy olyan nevű köszön – szólal meg – előre és elsőnek, aki nevében hordja a hely nevét (Montgomery) Ez az egybeesés - hogy valakit úgy is hívnak, mint a helyet, ahol lakik - csak egy helyén az évkörnek lehetséges: a Szűzben. Ott eshet meg csak és kizárólag, hogy az otthont adó és elsőként szóló - erőben lévő - bolygó azonos, azaz Merkúr. Egy Edwardról – angol királyi sarj - ugye nem tesszük fel, hogy előre köszönjön, mikor megérkezik vendégségbe?

:Ez – mivel Merkúr, a tudás, logika, értelem bolygója, a fennhatósága alatt áll a vizsgált walesi szövegrész - teljesen logikus, értelmező jelzős a szerkezet is. („Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt” (kiemelés tőlünk)) Az értelmező jelzős szerkezethez annyit nyelvészetben kevésbé jártas olvasóknak, hogy normál esetben a jelző magyarul a jelzett szó előtt áll - (piros alma) -, de ez a szórend néha felborulhat (Ettem almát, pirosat) Walesi nyelven, hasonlóan az értelmezős szerkezetekhez, mindig a jelző kerül a jelzett szó mögé. A szöveg a későbbiekben hemzseg a mindenféle és -fajta értelmezős (hátravetett jelzős) szerkezetektől. Nyelvészek Edward ételben való tobzódásához hasonlóan dúskálhatnak ezekben. Szinte minden további sorban rejlik a konstrukcióból ilyen vagy olyan, hasonlóképp az Edward fogyasztotta étel változatosságához..

:A testiség, testi vágyak kielégítésére a Szűzben természetesen hal szolgál – ez a Szűz szemközti, testi jegye („Vadat s halat, s mi jó falat”)
:Az elfogyasztott alkohollal párhuzamosan élénkül a hangulathangulata is, válik mind pökhendibbé, önhittebbé és beképzelttebbé az öntörvényű vendég. A fokozást az ismétlések is kifejezik. Ezt a Szűz jegyére jellemző, görbeségeken át egymással párhuzamosan lefutó 3-4 vonal adja ki.

:Nárcizmusa Edwárdnak őt a Grimm-meséből megismert, önmagát varázstükrében szemlélgető gonosz királynéval rokonítja. Amikor a Szűz jele önmagába fordul, ezlesz az a mozzanat, ami párhuzamba állítható ezzel a balladai öntetszelgős részlettel.

:A három bárd három időbeli aspektusa ugyanannak a megjelenési formának. Ők hárman képviselik egyszerre a Szűzben vesztes Vénuszt. A Szűzre jellemző önmegsokszorozó tendencia kiolvasható mind a képi jeléből a Szűznek (párhuzamosan lefutó 3 vonal), mind abból, hogy ezért pont 3 bárdot léptet fel Arany. (De mikor aképzeletbeli tükörbentükrében gyönyörködikgyönyörködne saját magában, is ugyanezt végzi Edvárd: sokszorozza önmagát…) Bár alul maradnak a bárdok a királyi önkénnyel és zsarnoksággal szemben, de erkölcsileg ők a győzők.
:Az első bárd vén, a második fiatal, a harmadik Petőfi…Az első dalnok személyében egy VéN őSz, („…fehér galamb/Ősz bárd…”) lép be, ező a Hajnalcsillag, vörösségét a kelő Nap kölcsönzi. Így dalol: „Fegyver csörög, haló hörög,/A nap vértóba száll,/Vérszagra gyűl az éji vad:/Te tetted ezt, király”. Felhívjuk a figyelmet, hogy elbeszélő múlt időben ugyanazt a testi vonzalmát hánytorgatja fel Edwardnak e dalos, mint a lova színe angolul.

:A második bárd nagyon dallamos, fülbemászó, lágy lejtésű sorokban énekel, zsongítóan szépek szavai. Ő az esti Vénusz, az Esthajnal. „Lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé”. A sok folyékony 'l' hang teszi ilyen kellemessé a hangzatot. (6 'l' hang jut 32-re, ami 18 százalékos arányt eredményez, ami pont a duplája, mint amekkorával e hang a közbeszédben képviseltetik. Számításaink szerint az 9%)
:A harmadik, kéretlen bárd érkezése leginkább a szélvészé, olyan, mint a forgószél.(„De vakmerőn s hívatlanul/Előáll harmadik:/Kobzán a dal magára vall,/Ez íge hallatik”) Még a garabonciás fekete köpönyegének suhogását is hallani….

:Nem kérdés, hogy mindhárman a Vénuszt idézik, a gyönyörök, az élvezet és szépség bolygóját, amelynek ugyanúgy vannak fázisai, mint a Holdnak. Szinonim párja a szél is az Esthajnalcsillagnak. (Ez ugyancsak kiderül a középső bárd dalából, aki oly szépen énekel – épp a szélről. Ez modern meséből is igazolható. -<ref><small> Simor Ágnes: Holdasszony, Napember -, hogy az Esthajnalcsillag déli széllé képes változni, de erre példával szolgálhatnak festett kazettás mennyezetű templomaink is. A déli szél megjelenik majd a szemközti V. Lászlóban is.)</small></ref>