„Akarta a fene/A hamis tanú elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
33. sor:
===<center>Nyilas (lelkiség)</center>===
:A vers kicsit hepehupás indulása után egy hirtelen kanyarral visszavált Tarcsáról Ladányba, a Bakból a Nyilasba. Itt az ikerszavak (ej-haj, dínom-dánom) azt súgják, hogy a testiség ismét szóhoz jut, mivel épp nem az Ikrek, hanem a vele szemközti testi megfelelő Nyilas téridejében vagyunk, lévén ott a joviális-nagylelkű és nem kicsinyes Jupiter a házigazda, tehát a test igényeinek - főleg evés és ivás - kielégítése is megtörténik majd.
:Jupiter, a vendéglátó (közegteremtő, otthon levő) nem szól személyesen a Nyilasban, a dáridó helyszínén (mulatós népballadák is Nyilasra esnek! (''Csáti bíró lánya, Rákóczi kis úrfi''.)) Így, mikor azt olvassuk, hogy „Ej-haj, dínom-dánom: mienk az igazság! Nem azé a <u>madár</u>, aki elszalajtja,/S kinek a foga fáj, tartsa <u>nyelvét</u> rajta/Lám a vén Márkusnak <u>esze</u> volt előre/<u>Talpa</u> alá tette, úgy esküdt a földre.” (<u>kiemelés</u> tőlünk) – nem Jupiter mondandója lesz, hanem az ugyanezen a helyszínen rejtett erőben lévő, jólinformáltságáról, szárnyas csizmájáról és/vagy (madár)szárnyas kiskalapjáról, eszességéről-furfangjáról és bőbeszédűségéről, nyelvhez köthetőségéről ismert Merkúré – Hermészé. Szóvivőként lép fel. (Leírását lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hermész) Úgy véljük, nem túl nehéz az idézetben ezeket a hermészi-merkúri tulajdonságokat észrevenni, mégha az információk kissé hiányosak is – ezt tudjuk be a ballada műfaji sajátságának (kihagyás, pl csizmatalp)
:Az ugyancsak Nyilasba eső rejtett Vénusz fényt derít három dologra:
:a) érdemes odafigyelnünk latin-magyar szavak egybecsengésére. Pl a venenum és a Venus-éra. Egyik mérget jelent, a másik magát a bolygót. Ezeknek történik itt nem látványos, (gyűrűből történő) rejtett aláhullása (esése, deiektiója) Márkus poharába, amitől meghal. („De mintha keserűt érezne a borban”)
| |||