„Akarta a fene/A hamis tanú elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
66. sor:
:Ehhez elsőnek el kell dőljék, hol is folytassa sorsát - földbe és a mennybe (lég?) nem mehet, marad a tűz és a víz. Tűzbe vettetést büntetésnek mindazonáltal akkor tudnánk elképzelni a Vízöntőben, ha Márkus bűne testi vétség lett volna. Úgy látszik, Márkus hazugsága szellemi bűn volt. Így kerül - a folyóba. Ebben ismét a saját magához való visszacsatolást érjük tetten.
:Itt szembesül a halászok személyében a szakralitással - régi önmagával - de egyben Péter apostollal is, aki szintén ezt a foglalkozást űzte. Tehát - immár másodszor, de elég rövid időrésen belül már másodszor - apostolságra, és egy szembefordulásra engednek következtetni a megjelenő „körözsi halászok”, akiket a még most is a halállal vívódó izgága és túlbuzgó Péter kérdésekkel „molesztál”… Gondoljunk bele a helyzet egyszerre komikus és bizarr voltába.
:A szembefordulást érthetjük Péter nyílt szembefordulásaként is az „idvezítővel”, emlékezzünk vissza a komikus hatást kiváltó – de ugyanakkor egyszerre kedves és nagyon elgondolkodtató – ''A hegedű'' című alföldi, Körösladánytól nem is olyan messe játszódó víg legendájára Aranynak. Azt se felejtsük, egy időutazás részese is Márkus, akit a folyó visszafelé visz az időben - és így - de már Péterként - Málkussal is találkozik majd. Málkus volt, akinek Péter kardjával levágta fülét a Gecsemáné kertben - a szemközti ballada Oroszlán részlete - a ''Zách Klára'' - valóban kertből indul -, mikor megérkezett a katonai különítmény élén Jézus elfogására - (Jn18,10) -, akinek Jézus még a helyszínen visszaragasztotta a fület és megfeddte Pétert: aki fegyvert fog, fegyver által veszik is el. Így erős a gyanúnk, hogy Péter akkori ellenfelének, a visszaragasztott fülű Málkusnak a hangját hallottuk a szöveg elejében, ahol oly pattogós, katonás volt a hangnem…
:Tehát Péter-Márkus ott a vízben hirtelen egyszerre a kardot rántó Mars is - persze, rejtve (Vízöntőben Mars rejtett erővesztes) -, ezért kardja helyett most kétélű kérdéseivel „villog”: „oldjak-e? kössek-e?”(v.ö. kard-kérd. A kard is lehet kétélű, kivált a római szablyák) A kötés a vívás egyik szakkifejezése. (A Baknak is hurkos, megkötő a jele. Erre is ráfolyik a Vízöntő. Bár a mindkét jegyben otthon lévő megkötő szaturnuszi tulajdonság is magyarázatul szolgálhat a kötésre.) Az izgága, mérges (mérgezés!) és kardot rántó Péter „tükörképe” Málkus, akivel szemben Jézust a kertben meg akarja védeni. Ezzel azonban akadályozná az írások beteljesedését és gátolná Jézus Atyjához vezető útját. Nem meglepő, hogy a történet csak János sajátja. Csak ő írja ki Málkus nevét. (Jn 18,19–22), a többi három evangélista nem. Tehát a balladai végkifejlet arra céloz, mintha Márkus megfelelne - helyesebben: hasonlítana - Péterre, de Péter és Málkus között is vegyük észre rokon vonásaik: mindketten akadályozzák a Fiút útja során. Így viszont az egyszerű formállogikai képletet (ha A=B és B=C, akkor A=C) alkalmazva - és nemcsak neveik majdnem azonos írás- és ejtésmódját látva - azt is meg kéne állapítanunk, hogy akkor Márkus is „becserélhető” (vagyis hasonlít) a levágott fülű Málkusra.
| |||