„Akarta a fene/A hamis tanú elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
:A „lelki vád” szintagma hívja fel a figyelmet, hogy itt az elsődleges szellemiségeket kiegészítő-megtámogató lelkiséget adó jegyeket - mint párszor már eddig is - be kell majd újra vonni a ballada értelmezésébe.
:Feltűnő, hogy Márkuson álarc van - mint egy színészen. Az ókori kecskejátékokkor és az ezzel összevethető, hacsak nem a vele azonosítható, a komikumot előtérbe helyező szatírjátékokkor - a szatír (bak)kecskelábú, apró szarvú istenség - és az ebből fejlődött drámajátszáskor viseltek a szereplők ilyet. A szatír(a)-satíroz szavak összefüggésére már több nyelvész rávilágított, mi csak annyit ismételnénk ehelyütt, hogy tényleg Szaturnusz a Bak közegteremtője, más szóval az ő házában-házatáján járunk. Lehet, ezért látjuk kicsit sötétebb színben Márkust és ezért fogjuk tragikusan fel a történteket - noha az egész história inkább tragikomikus. Annak van egy huncut, komikus töltete, hiszen az egész eskü a határban jó előre „le van zsírozva” – (ennyi a komikum) – a tragikum pedig abból adódik, hogy a föld - szent föld, bár ők (a Márkust a tanúzásra felbiztatók) nem tekintik annak. Márkus csak egy, a közösségében támadt igényt elégít ki – azaz szaturál <ref><small>Bakos: ''Idegen szavak és kifejezések szótára''</ref>, ennyiben rokona a muzsikus kecskebaknak az előző balladából.
:Szaturnuszról ugyanitt még annyit tartunk érdemesnek megjegyezni, hogy ez a legutolsó, még szabad szemmel látható bolygó, így az ő tiszte-feladata a Naprendszer határának kijelölése. Épp erről lesz szó itt is: átrajzolnak- kijelölnek határokat. És itt emlékezzünk csak megint vissza arra, mi is történt Erzsébet<small>2</small>-Jupiter ujjaival, amiket Szaturnusz-Zách Felicián vágott le karddal.
:Aki égre-földre esküszik, az Jupiterre esküszik. Köztudott, hogy az eskü, esküvés istene Jupiter – sőt, az eskü kimondása által ő maga válik ennek a bolygóistenségnek egy képviseletévé. Hogy Jupiter az eskü, becsület, a kimondott szó szentségének letéteményese, vitán felül áll. Jupiterre esküszik Lear király is, (1 felvonás, első szín) – amit Jupiter nevében kimondanak, az visszavonhatatlan. („Esküszöm, s ha hamisat szólok/Se földben, se mennyben ne lehessek boldog.”) Mivel nem szólt igazat, megbünteti Jupiter - azaz saját maga. Visszaüt a fejére a hamis eskü. Innen talán a hurkos farkú sárkány, a Bak képi jelének önmagát magyarázó logikája). Tehát amit Jupiter – vagy annak a nevében valaki más a Bak téridőben - kimond, az úgy is lesz. („Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem:/Ama sebes örvény hánytorgasson engem.-”) Saját esküje üt vissza Márkusra, ő ugyanis ezt a szerepet kapja, ő a Bakban Mars akaratának - a vers elején kommandírozónak - alávetett bolygó, Jupiter.
| |||