„Akarta a fene/A hamis tanú elemzése” változatai közötti eltérés

:A tömegesedésre és annak veszélyeire hívja fel a figyelmet a szöveg a temetési jelenet záró és az azt folytató epizódjában. („Majd a néptolongás közepébe törvén,/Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,”) Az összetett örvény Vízöntő-Bak-Rák képjel - mint már mondtuk - nem feltámadást, hanem egy - a Vízöntőben való majdani - újjászületést definiál. A Rák-Bak tengely az évben mindenképp ezt idézi, hiszen a Bakban születik a fény, de a Rák - a benne lévő Holddal - a családalapítás, anyaság, szülővé válás téridőtartománya. Ezt jelzi a nemsoká tényleg meg is jelenő Hold. A Vízöntő-Bak határon - értsünk most világkorszakot - az ember tömegemberként - arctalan alattvalóként? - születhet csak újjá.

 

:A felkelő Hold utal a száműzött Napra a Vízöntőben - de egyben a Bakban száműzött Holdra is -, ami kiterjed nemcsak a Bak, de a Halak felé is, ezért hullámzanak be a szöveg végén erre - és így Márkusra is - jellemző tulajdonságok: ezüst pikkelyes vízről szól a ballada, mikor ennek jegyéhez érkezünk. (9. vsz.: „Az időtől fogva, mikor a hold felkel/S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel”) Márkusról pedig megint megállapíthatjuk: Márkus meghal - de csak azért, hogy megifjulva újraszülessen a folyóban. A Vízöntőre utalt már a kézremegése is Márkusnak - azzal a nyílt erőben lévő bolygó hiányára mutat rá a szöveg legelején a szöveg („Kezei remegnek: tán erő híjában?”) A Vízöntő jegytulajdonság mindkét irányba „ráfolyik” oldalsó társaira, a Bakra és a Halakra is….

:Ezzel függ szorosan össze a magyar hagyományban kimutatható ú.n. Vízöntő-paradoxon, mely azt a látszatot kelti, mintha itt megfordulna az idő folyása és minél előbbre haladunk az olvasással - annál hátrébb kerülünk időben. Ezért most kell megemlítenünk, hogy Márkus öreg, „vén” eposzi jelzői egy idő után eltűnnek - Imre László is in medias res-ről, tehát eposzi kellékről beszél a vers felütése kapcsán. A vén jelző előfordul az első és negyedik szakban, az öreg az ötödikben - de a végére elmarad mindegyik, „csak” Márkust ír Arany: („Gyakran látni Márkust” - 9. versszak.) Megfiatalodik a „fürdőtől”…