„Akarta a fene/Arany János:Híd-avatás” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
A lap tartalmának cseréje erre: {
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{vers|Arany János|A hamis tanú|
{
<center><br>
<br>
 
:Állj elő, vén Márkus! vedd le a süveget,<br>
:Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet;<br>
:Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre,<br>
:Atya, fiú, Szent-Lélek hármas istenségre:<br>
:Hogy az a darab föld, a melyen most állasz,<br>
:Nem tarcsai birtok, - ladányi határ az.<br>
<br>
:Eléálla Márkus; térdben összeesve,<br>
:Görnyedező háttal, mintha sírt keresne;<br>
:Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,<br>
:Fázik, aki ránéz s a halálra gondol;<br>
:Kezei reszketnek: tán erő hijában?<br>
:Tán a lelki vádtól, vénség álarcában? <br>
<br>
:Esküszöl - "Esküszöm az élő Istenre,<br>
:Utolsó napomra és örök idvemre. -"<br>
:Esküszöl - "Esküszöm, s ha hamisat szólok:<br>
:Se földben, se mennyben ne lehessek boldog;<br>
:Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem:<br>
:Ama sebes örvény hánytorgasson engem.-"<br>
<br>
:Lakoma Ladányban, - muzsika, mulatság;<br>
:"Ej, haj! dinom-dánom: mienk az igazság;<br>
:Nem azé a madár, aki elszalajtja,<br>
:S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.<br>
:Lám a vén Márkusnak esze volt előre:<br>
:Talpa alá tette, úgy esküdt a földre."<ref><small>Azaz: egy darab ladányi földet készített előre talpa alá,
s így az eskünél mentalis reservatával élt. A. J.</small></ref><br>
<br>
:Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban:<br>
:De mintha keserűt érezne a borban.<br>
:Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,<br>
:Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.<br>
:Négy harang siratja, két pap megdicséri,<br>
:Mint becses vendéget, sok nép kikiséri. <br>
<br>
:Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,<br>
:Mellyel a világi élet becsukódik,<br>
:Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,<br>
:Úgy látszik hogy épen a halottat várja;<br>
:Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,<br>
:Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.<br>
<br>
:És a fekete föld, amint hull, amint hull,<br>
:Nyögve a koporsó megrendül, megindul;<br>
:Kivetődik a sír dobbanó partjára,<br>
:Ropogva szakad föl fedelének zára:<br>
:Megrázkodik a test és talpra ugorván<br>
:Szeme fehérével körülnéz mogorván.<br>
<br>
:S amint három ujját emeli az égre,<br>
:Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne;<br>
:Majd a néptolongás közepébe törvén,<br>
:Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,<br>
:Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,<br>
:Fejöket befúrják a parázs fövénybe.<br>
<br>
:Az időtől fogva, mikor a hold felkel,<br>
:S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,<br>
:Gyakran látni Márkust - ég felé az ujja -<br>
:Mélységből kibukni s elmerülni újra,<br>
:És, mikép izgága volt egész élete,<br>
:Így kötődik szóval: "Oldjak-e? kössek-e?"<br>
<br>
:Ne feleljetek rá, körözsi halászok!<br>
:Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok;<br>
:Kötni: összekötné hálótok egy bogba,<br>
:Oldni: széjjeloldná hosszan a habokba;<br>
:Halkan imádkozva evezzetek itt el;<br>
:S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.<br>
 
| |''(1852.''}}
<center> </center>
------------
Jegyzetek
<references/>