„Akarta a fene/Arany János:Híd-avatás” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{versvers02|Arany János|Híd-avatás|
<center><br>
<br>
 
:Szólt a fiú: „Kettõ, vagy semmi!”<br>
:És kártya perdül, kártya mén;<br>
:Bedobta... késõ visszavenni:<br>
:Ez az utolsó tétemény:<br>
:„Egy fiatal élet-remény.”<br>
<br>
:A kártya nem „fest”, - a fiúnak<br>
:Vérgyöngy izzad ki homlokán.<br>
:Tét elveszett!... õ vándorútnak<br>
:- Most már remény nélkül, magán -<br>
:Indúl a késõ éjtszakán.<br>
<br>
:Elõtte a folyam, az új hid,<br>
:Még rajta zászlók lengenek:<br>
:Ma szentelé föl a komoly hit,<br>
:S vidám zenével körmenet:<br>
:Nyeré „Szûz-Szent-Margit” nevet.<br>
<br>
:Halad középig, hova záros<br>
:Kapcsát ereszték mesteri;<br>
:Éjfélt is a négy parti város<br>
:Tornyában sorra elveri; -<br>
:Lenn, csillagok száz-ezeri.<br>
 
:S amint az óra, csengve, bongva,<br>
A kártya nem „fest”, - a fiúnak
:Ki véknyan üt, ki vastagon,<br>
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
:S õ néz a visszás csillagokba:<br>
Tét elveszett!... õ vándorútnak
:Kél egy-egy árnyék a habon:<br>
- Most már remény nélkül, magán -
:Õsz, gyermek, ifju, hajadon.<br>
Indúl a késõ éjtszakán.
<br>
:Elébb csak a fej nõ ki állig,<br>
:S körülforog kiváncsian;<br>
:Majd az egész termet kiválik<br>
:S ujjonganak mindannyian:<br>
:„Uj hid! avatni mind! vigan.”<br>
<br>
:„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”<br>
:Fehérben ifju és leány<br>
:Ölelkezik s a hídon van már:<br>
:„Egymásé a halál után!”<br>
:S buknak, - mint egykor igazán.<br>
<br>
:Taps várja. - „Most a millióson<br>
:Van a sor: bátran, öregem!” -<br>
:„Ha megszökött minden adósom:<br>
:Igy szökni tisztesebb nekem!”<br>
:S elsímul a víz tükre lenn.<br>
 
:Hivatlanul is jönnek aztán:
Elõtte a folyam, az új hid,
:A harmadik, a negyedik:<br>
Még rajta zászlók lengenek:
:„Én a quaternót elszalasztám!”<br>
Ma szentelé föl a komoly hit,
:„Én a becsûletet, - pedig<br><br>
S vidám zenével körmenet:
:Viseltem négy évtizedig.”
Nyeré „Szûz-Szent-Margit” nevet.
<br>
 
:S kört körre hány a barna hullám,:
Halad középig, hova záros
:Amint letûnnek, itt vagy ott.<br>
Kapcsát ereszték mesteri;
:Jön egy fiú: „Én most tanúlám<br>
Éjfélt is a négy parti város
:Az elsõt: pénzem elfogyott:<br>
Tornyában sorra elveri; -
:Nem adtak: ugrom hát nagyot!”<br>
Lenn, csillagok száz-ezeri.
<br>
 
:Egy tisztes agg, fehér szakállal,<br>
S amint az óra, csengve, bongva,
:Lassan a hídra vánszorog:<br>
Ki véknyan üt, ki vastagon,
:„Hordozta ez, míg birta vállal,<br>
S õ néz a visszás csillagokba:
:A létet: mégis nyomorog!” -<br>
Kél egy-egy árnyék a habon:
:Fogadd be, nyilt örvény-torok!<br>
Õsz, gyermek, ifju, hajadon.
<br>
 
:Unalmas arc, félig kifestve -<br>
Elébb csak a fej nõ ki állig,
:Egy úri nõ lomhán kikel:<br>
S körülforog kiváncsian;
:„Ah, kínos élet: reggel, estve<br>
Majd az egész termet kiválik
:Öltözni és vetkezni kell!”<br>
S ujjonganak mindannyian:
:Ezt is hullámok nyelik el.<br>
„Uj hid! avatni mind! vigan.”
<br>
 
::Nagy zajjal egy dúlt férfi váza<br>
„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”
:Csörtet fel és vigyorgva mond:<br>
Fehérben ifju és leány
:„''Enyém'' a hadvezéri pálca,<br>
Ölelkezik s a hídon van már:
:Mely megveré Napoleont!”<br>
„Egymásé a halál után!”
:A többi sugdos: „a bolond!...”<br>
S buknak, - mint egykor igazán.
<br>
 
::Szurtos fiú ennek nyakába<br>
Taps várja. - „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” -
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.
 
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
„Én a quaternót elszalasztám!”
„Én a becsûletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig.”
 
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letûnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: „Én most tanúlám
Az elsõt: pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”
 
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog!” -
Fogadd be, nyilt örvény-torok!
 
Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nõ lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.
 
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!”
A többi sugdos: „a bolond!...”
 
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repûlnek a Dunába: