„Akarta a fene/Arany János:Híd-avatás” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
<br>
:Szólt a fiú:
:És kártya perdül, kártya mén;<br>
:Bedobta...
:Ez az utolsó tétemény:<br>
:„Egy fiatal élet-remény.”<br>
14. sor:
:Tét elveszett!... õ vándorútnak<br>
:- Most már remény nélkül, magán -<br>
:
<br>
:
:Még rajta zászlók lengenek:<br>
:Ma szentelé föl a komoly hit,<br>
:S vidám zenével körmenet:<br>
:Nyeré
<br>
:Halad középig, hova záros<br>
32. sor:
:S õ néz a visszás csillagokba:<br>
:Kél egy-egy árnyék a habon:<br>
:
<br>
:Elébb csak a fej
:S körülforog
:Majd az egész termet kiválik<br>
:S ujjonganak mindannyian:<br>
:
<br>
:„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”<br>
:Fehérben
:Ölelkezik s a hídon van már:<br>
:„Egymásé a halál után!”<br>
49. sor:
:Van a sor: bátran, öregem!” -<br>
:„Ha megszökött minden adósom:<br>
:
:S
:
:A harmadik, a negyedik:<br>
:„Én a quaternót elszalasztám!”<br>
:„Én a
:Viseltem négy évtizedig.”
<br>
:S kört körre hány a barna hullám,:
:Amint
:Jön egy fiú: „Én most tanúlám<br>
:Az
:Nem adtak: ugrom hát nagyot!”<br>
<br>
:Egy tisztes agg, fehér szakállal,<br>
:Lassan a hídra vánszorog:<br>
:„Hordozta ez, míg
:A létet: mégis nyomorog!” -<br>
:Fogadd be,
<br>
:Unalmas arc, félig kifestve -<br>
:Egy úri
:„Ah, kínos élet: reggel, estve<br>
:Öltözni és vetkezni kell!”<br>
77. sor:
<br>
::Nagy zajjal egy dúlt férfi váza<br>
:Csörtet fel és
:„''Enyém'' a hadvezéri pálca,<br>
:Mely megveré
:A többi sugdos: „a bolond!...”<br>
<br>
::Szurtos fiú ennek nyakába<br>
Hátul röhögve ott terem
S ketten
No, várjon, míg megkérlelem!”
„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -”
„Én
S elvette Alfréd a
„Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó’! -”
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az
Most
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
110. sor:
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna
Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
|