„Akarta a fene/A ballada precessziós értelmezési kísérlete” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor:
 
====<center>Titanic 1912</center>====
:A hajóskapitány szokásos tartózkodási helye a hajó legmagasabb pontja, a hajóhíd. Itt ezen a különös amerikai járaton arra a Bak jegyét képviselő, felvánszorgó, balladájában pontifex maximus-i (Szent Péter-i) jellemzéket kapott, ravasz<ref><small>balladájában agyafúrtsággal, előre a csizma talpa alá tett földdel járt túl a szomszéd falu eszén</small></ref>, lekenyerezhető, hajóját a pusztulás felé kormányzó ("Fogadd be, nyílt örvény-torok") Márkus kerül. (Aki ''A hamis tanú''ban - a hajóskapitányokról kialakult általános kép szerint - iszik: "Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban". illetőleg ott is az örvénynek megy: "Majd a néptolongás közepébe törvén,/Odafelé tart, hol kútat ás az örvény") Szent Péterről "amúgy" is az a hír járja, nem kerüli el a kocsmát. (Arany: ''A hegedű'')) Szaturnuszként verséből magával hozza a hideget ("Fázik, aki ránéz és a halálra gondol") és így jéghideg körötte a levegő - így nem csoda, ha jéghegynek ütközik e szimbolikus hajó - ahol sok lesz a halott is...
:Szavaiból SOS-t olvashatunk ki a Morze-ábécéből ismert betűjelölését alkalmazva a hosszú-rövid verslábakra: "A létet,|mégis|nyomorog" _ _ _| _ _|• • • (A középső spondeusztfigyelmen kívül hagyjuk és csak a molossust és tribrachist értelmezzük morze-jelnek.)
:Hajója utasa az életunt arisztokrata, a nyugati életeszményt valló - oda is tartó! -, polgárosult, éjjel-nappal öltöző-vetkőző és magát festő (imént még Kolumbusz másik két hajóját szimbolizáló) úrinő a 12. versszakból. (A Titanic utasai nagyrészt ezt a polgári léteszményt képviselték ...)