„Akarta a fene/A ballada precessziós értelmezési kísérlete” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
71. sor:
===<center>Vízöntő - az egysíkúvá válás plusz-idővel, energiával - játékkal a végén</center>===
:Az avatáskor az ünneplő, körtáncot lejtő tömeg hozza magával a legkézzelfoghatóbban azt az ''"ujjongó"'' légkört, amely
:A fellépő monologizálók egyszer jól érezhetően kétdimenziós sík szellemlényekké, árnyképekké válnak, sőt, a hídra is felugrálnak – nem onnan a vízbe…(„Kél egy-egy árnyék a habon”) A felléptükkel zárul ebben a visszafele olvasásban a ballada Halak része. 14 versszak jut a Halak, azaz a ma korára, ha világhónapi (precessziós) szinten számolunk velük. Ez a végén, azaz most, mikor jön a körtánc és véget ér a hídavatás - illetve a kiséves menetben épp elkezdődik - lesz a legérdekesebb, mert akkor is ott van a Fiú, csak épp csendben figyeli az eseményeket. A körtánc (az emberiség haláltánca?) végeztével indul - vagy már elindult? - a Vízöntő térideje.
:Ha vetünk egy pillantást a misztikus mélységbe Petőfivel – ami számára a nagyon közeli jövő -, akkor a Marx "előd" Lenint rejtik a habok: „Len/i/n, csillagok száz-ezeri” (4.vsz.) A "bepótolandó" i-t jól meg lehet oldani a másik oldalról beeső-behulló jupiteri ujjakból, Erzsébetéből, de Beméből is.
|