„Akarta a fene/Az V.László elemzése” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
:A '''7. versszak''' („Mélyen a vár alatt”) a ''Szondi két apródja'' kétszintes világát előlegezi: a völgyet és a hegyormot - azzal a különbséggel, hogy felcserélődnek az értékek polaritásai. (Ami értékes lesz, az lesz fenn. Itt fordított a helyzet. Evvel szerves összefüggésben keletkezik egy olyan lehetősége az értelmezésnek, melyben Mátyás az ellenség kezébe kerülve negatív szerepet kap, pusztító erővé válik.) Felmerül a kérdés ugyanakkor, ki is a magyarok szabadítója. A megszabaduló kis magyar „csapat” a remény, a bizakodás, a kikelet és tavasz - azaz a Kos szimbólumai, benne az erőre kapó Nappal. Megszólalni azonban még nem fognak, csak mintegy „kisakkozható”, mely bolygótulajdonság jut is melyikükre. Ketten vannak, Kanizsai László és Rozgonyi György - a Hunyadi-családot támogató urak voltak ők, akiket szintén elfogatott és bebörtönöztetett V. László. („Most lopja életét.../Kanizsa, Rozgonyi.”) A Kos otthon lévő, keretadó bolygója a Mars. Ez itt egy útra bocsájtáskor elhangozható szó szintjén manifesztálódik - Gyerünk, induljatok, mars!
 
:A '''8. versszak''' említi elsőként Mátyás nevét - akiről köztudott, hogy megolvasztja a jeget, ha névnapján olyat talál - amely névünnep szintén a Halakba esik. V. László álombeli kétségbeesése lassan határtalan. („Kettőzni kell az őrt/Kivált Mátyás előtt”) Elkezd szétterjedni, a határokon túllépni, mint egy megáradó folyó. „Mátyás, az itt maradt,/Hanem a többi rab -/Nincsen, uram, sehol.” - folyik tovább a szöveg, a huncut-lódító Merkúr bő lére eresztett válaszával. De ki a foglyok szabadítója? Erre legesélyesebb maga Merkúr, a király szolgája-kísérője. Róla jegyezték föl, hogy ellopta és elhajtotta Apollón marháit… Akik közül kettőt fel is áldozott. Itt „csak” egy „i” betű esik áldozatul Merkúrnak: a verstan oltárán áldozza fel Kanizsa''i'' László i-jét az omnipotens és mindentudó Arany. Mátyás erre viszont maga marad a jéghideg börtönben… Megemlítjük, hogy a jég visszafelé olvasva géj-nek hangzik. Felolvasztásához rengeteg hő kell. Ezt a Nap (is) biztosíthatja. Abból lesz itt több is - hiszen két szerepet oszthattunk ki rá ugyanabban a tér-időegységben, a Kosban: Kanizsait és Rozgonyit. A lehulló bilincsbe ugyanis nehezen tudnánk Nap-szerepet belelátni… Rozgonyival a Napot azonosíthatjuk majd a ''Rozgonyiné'' balladájában is. <ref><small>pl. Főnix füzetek, 2002. szeptember. (''Rozgonyiné'')</small></ref>
 
:A '''9. versszak'''ra elül a vihar, az elemek megnyugszanak. („A felhő kimerült,/A szélvihar elült,”) Úgy tűnik, a magyarok megszabadulása összefügg az időjárásban beállt pozitív változásokkal. Másképp kifejezve: ha a magyarokat megszabadítja béklyóitól Merkúr (a tudás) - az hatással bír az időjárásra? A folyó kezd előtérbe lépni, fizikai és nemcsak mentális síkon is. Ismét a Híd-avatásból már megismert „csillagok a Dunán” képet vetíti elénk. („Lágyan zsongó habok/Ezer kis csillagot/Rengetnek a Dunán.”) A másik oldalon másféle csillagok kerültek, de nem a vízbe, hanem épp máglyára.