„Akarta a fene/Az V.László elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
17. sor:
:Azt se feledhetjük, hogy a Halak pontosan egy óriási 'vé' alakot formáz az égen. Ehhez nem nehéz „hozzágondolni” a királynak a magyar Lászlók sorában betöltött ötödikségére utaló római 5-ös V-jét. Amit tehát V. László és cseh kísérője mond, azt a Halak téridejében elhangzó közlésnek tekintjük. A többit, a magyarokra vonatkozóakat a Koshoz rendeljük, a Halakra következő és a tavaszi feltámadást-kirobbanást a börtönből, azaz egy téli lekötöttségből történő szökésükként kiíró jelként. Ezen két jegyet fogják a hangulatiságok befolyásolni. A Halak esetén ez a Vízöntő, a Kos esetén a Halak. Célszerű, ha versszakonként araszolunk végig a balladán.
:Az '''1. versszak'''ban elementáris mélységű sötét fogadja az olvasót. („Sűrű, setét az éj”) Emlékszünk még, a másik oldalon, ''A walesi bárdok''ban
:A '''2. versszak'''ban elindul a párbeszéd a Halak (szellemi) téridejében a kettős, azaz V. László és álombéli cseh kísérő között. A ''Híd-avatás'' befordulás-jelenete (t.i. a balra/vagy jobbra át a hídon) összevethető az ittenivel („Ki az? mi az? vagy úgy -„/”Fordulj be és aludj”) - azzal a különbséggel, hogy ott egy öntudatnál lévő, ébrenléti állapotból haladt a fiú egy tudatvesztési állapot felé, addig itt egy tudatvesztett állapottól haladunk egy ébredési állapot felé. Melyikük melyik bolygó? V. László fiú létére vénuszi, elég ehhez egy pillantást vetni képére - hosszú haja és lányos vonásai mindenképp megengedik ezt az azonosítást. Ő volt a Habsburg-család alberti ágának utolsó férfi tagja. Azt se feledjük, hogy a túlsó oldalon a bárdok is vénuszi szerepet játszottak, akik áldozatok voltak: az esztelen és fékeveszett düh áldozatai. (Petőfi ámbár mintha kimaradna az áldozattá válásból…. ) Ha itt V. Lászlóban Vénuszt látunk - akkor vegyük benne is majd észre a vers végén az ártatlan áldozatot. Álomba zuhan - az alvilágba, oda vezeti Merkúr. Így az egyik szálon az ő álomképeinek - a Halakénak - vagyunk részesei, hiszen félig alvásba (majdnem halott állapotba) menekül feltámadó lelkiismerete elől. Egészen a 11. versszakig tart ez, amelyeken a jövőt látja… Az ő feltámadt lelkiismeretének belső képeit szemlélhetjük, amiket hangulatilag az eső - a Vízöntő - „fest alá”.(„ A zápor majd eláll,/Az veri ablakod.”) A szaturálás (szexuális igény kielégítése) is kihallható az eső monoton kopogásán túl….
|