„Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás/Az esztétikai ismerkedés” változatai közötti eltérés

:A balladával való első találkozáskor az első lépcsőn az ember (magamfajta elemző) megismerkedik az erdővel, a szereplőkkel, a kastéllyal, Abigéllel, őrületével - és a tőrrel. Rácsodálkozik a nyelvi pompázatosságokra és gyönyörűségekre, költői eszközökre, amikben részesül… Elvégre a magyar költészet egyik csúcsteljesítményével van dolgunk. Majd boldogan nyugtázza, hogy hát persze, öngyilkos lett Benő, az a könnyűvérű lány kergette a szegény fiút öngyilkosságba, ''mivel'' cicázott vele és tőrt adott neki. (A világhálón elegendő mennyiségű elemzés olvasható ezek kombinációiról és értelmezéseiről, ezért bővebben nem is térnék ki rájuk…) A ballada pedig annak fenséges példázata, az '''''igazság, morál és erkölcs hogy ül törvényt és diadalmaskodik (avagy: nem diadalmaskodik) a könnyű(vérű, azaz feslett) létformát képviselő, a férfit romlásba és öngyilkosságba kergető kacér és mondén, de egyúttal megfontolatlan elcsábítóján - a nőn.''''' Abigél büntetését megőrülésében látják. És elemző elégedetten dől hátra a karosszékében, úszik a boldogságban saját jólfésült és elegánsra sikeredett mondataitól. Ezt nevezném az első, az elvakulás stádiumának (illetve stúdiumának) Elkápráztat a pompa és csillogás, még akkor is, ha jelen szóhasználat e komor és inkább egy fekete- vörös színvilágot idéző vers esetén nem biztos, hogy a legtalálóbb. Egyvalami vakíthatja értelmezőt - a vers végén az Abigél kezében megcsillanó tőr. („s fennvillogtatja”) Szerintem ez az, ami lebűvöli az elmét és értelmet és befolyásolja a tisztánlátást.

 

:# '''a tőradás körülményére;'''

:# '''a vérzés miértjére;'''