„Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor:
:A várkapitány szeretete, féltő, atyai gondoskodó óvása példaértékű.
:Az atya, atyácska (Attila!) Jupiterre utal. Ő itt viszont száműzetésbe szorul - hisz már elmúlt a csata, ahol ténykedett. Szondi atyai tulajdonságai az Ikrekben - és az ikerpárnak is! - hiányozni fognak.
:Ahol Jupiter erőben - tehát a maga teljességében és tulajdonságai legjavát adva megnyilatkozhat -, az a Rák jegye. Ez viszont egy másik, a következő ballada. Tehát amit Edward mond, azt nem akarja a bennünket való féltésből idézni, amit pedig Szondi, azt a balladaírás íratlan szabályai miatt nem citálhatja Arany.
:Szondi hozzáállása Alihoz köznapi, normál logikával megmagyarázhatatlan és nem érthető. Rábízni az apródokat - az ifjúságot - az ellenségre csak olyan ember teheti meg minden lelkiismeret-furdalás nélkül, aki
[[Fájl:Szondi két apródja.JPG|közép|250px|Drégel korabeli metszeten]]
:A magyarságnak - illetve a Nyilasnak - van egy olyan különleges tulajdonsága, hogy nem kell félteni: az az ellenség sorai között is feltámad, elpusztíthatatlan, örök életű, halála nem az örökkévalóságnak szól. Különleges jegytulajdonság, a Tejút energiái táplálják: tehát amíg van Tejút, lesz új élete és feltámadási esélye a Nyilasnak is.
:A vers Ikrek egyrészt. Ezt legáltalánosabban bizonyítja verselése - az olvasható az időmértékes, de a hangsúlyos verselés szabályai szerint is. <ref><small> pl. J. Soltész Katalin: Arany János verselése, Opus, Akadémiai Kiadó, 221. old.</small></ref>
:A vers kezdeti szétágazás-bogazása azzal a szabad szemmel jól látható asztrofizikai ténnyel is magyarázható, hogy a Tejút délen a Bika-Ikrek jegyek között metszi az ekliptikát, azaz a Nap látszólagos pályáját, de köti is össze egyben a szemközti Skorpió-Nyilas balladával, Tuba Ferkó történetével.
| |||