„Akarta a fene/Arany János:Szondi két apródja” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
14. sor:
: A kopja tövén, mintha volna feszûlet.
: Zsibongva hadával a völgyben alant
: Ali<ref>1551 és 1553 között, illetve 1556/57-ben budai pasa</ref> gyõzelemgyőzelem-ünnepet ûlet.
<br />
: ,Mért nem jön a Szondi<ref>György, 1545 és 1552 között az esztergomi érsekség drégelyi várának kapitánya. A témát Arany elõttelőtt Kölcsey Ferenc és Czuczor Gergelyis feldolgozta</ref> két dalnoka, mért?
: Bülbül-szavu<ref>fülemüle (perzsa-török)</ref> rózsák két mennyei bokra?
: Hadd fûzne dalokból gyöngysorba füzért,<ref>a keleti költészetben a versírás metaforája</ref>
: Odaillõt egy huri<ref>a mohamedán paradicsomban örökéletûörökéletű, gyönyörûgyönyörű (arab)</ref> nyakra!’
<br />
: „Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
: Zászlós kopiával a gyaur<ref>hitetlen, nem-mohamedán (török)</ref> basa sírján:
: Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
: És pengeti, pengeti, sírván:”
<br />
: ...S hogy feljöve Márton<ref>a pap neve Istvánffy Miklós történetírónál maradt fenn</ref>, az oroszi<ref>a Nógrád megyei Nagyorosziból való</ref> pap,
: Kevély üzenettel a bõszbősz Ali küldte:
: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
: Meg nem marad itt anyaszülte.
33. sor:
: „Szép úrfiak! immár e puszta halom,
: E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
: Jertek velem, ottlennott-lenn áll nagy vigalom,
: Odalenn vár mézizümézízű sörbet<ref>sűrű gyümölcsital (arab-török)</ref>. -”
<br />
: Mondjad neki, Márton, imím ezt felelem:
: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
: Jézusa kezében kész a kegyelem:
: Egyenest oda fog folyamodni<ref>Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításából (XXXIII. zsoltár, 11.9)</ref>.
<br />
: „Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
: Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
: Jó illatuillatú fûszerfűszer, és drága kenõcskenőcs...
: Ali gyõzelemgyőzelem-ünnepe van ma!”
<br />
: Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
52. sor:
<br />
: „Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
: Immár födi vállát bíborszinübíborszinű kaftán<ref>bokáig érõ, bélelt férfiköntös (perzsa-török)</ref>,
: Szél zendül az erdõnerdőn, - ott leskel a hold:
: Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”
<br />
: A vár piacára ezüstöt, aranyt,
: Sok nagybecsünagybecsű marhát<ref>kincset, javakat</ref> máglyába kihordat;
: Harcos paripái nyihognak alant:
: Szügyeikben tõrttőrt keze forgat.
<br />
: „Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
: Zászlós kopiával hõshős Ali temette;
: Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
: Zengjétek Alit ma helyette!”
76. sor:
: Fiaim, hozzá köt a hála!”
<br />
: Hogy víttvitt ezerekkel! hogy víttvitt egyedûlegyedül!
: : Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
: Jó kardja elõttelőtt a had rendre ledûlledűl,
: Kelevéze<ref>szúrófegyver, dárda</ref> ragyog vala balján.
<br />
: „Rusztem<ref>„A perzsa és török regék legünnepeltebb hõse.” (Szerkesztõi jegyzet a ballada elsõ, 1856. évi folyóiratkiadásához.)</ref> maga volt õ!... s hogy harcola még,
: Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!
: Én láttam e harcot!... Azonban elég:
97. sor:
<br />
: Apadjon el a szem, mely célba vevé,
: Száradjon el a kar, mely õtőt lefejezte<ref>bibliai átok (Zakariás könyve, 11.17)</ref>;
: Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
: Ki miatt lõnlőn ily kora veszte!
| |(1856. június.)}}