„Akarta a fene/Arany János:Szondi két apródja” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
: A kopja tövén, mintha volna feszûlet.
: Zsibongva hadával a völgyben alant
: Ali<ref>1551 és 1553 között, illetve 1556/57-ben budai pasa</ref>
<br />
: ,Mért nem jön a Szondi<ref>György, 1545 és 1552 között az esztergomi érsekség drégelyi várának kapitánya. A témát Arany
: Bülbül-szavu<ref>fülemüle (perzsa-török)</ref> rózsák két mennyei bokra?
: Hadd fûzne dalokból gyöngysorba füzért,<ref>a keleti költészetben a versírás metaforája</ref>
: Odaillõt egy huri<ref>a mohamedán paradicsomban
<br />
: „Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
: Zászlós kopiával a gyaur<ref>hitetlen, nem-mohamedán (török)</ref> basa sírján:
: Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
: És pengeti, pengeti, sírván:”
<br />
: ...S hogy feljöve Márton<ref>a pap neve Istvánffy Miklós történetírónál maradt fenn</ref>, az oroszi<ref>a Nógrád megyei Nagyorosziból való</ref> pap,
: Kevély üzenettel a
: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
: Meg nem marad itt anyaszülte.
33. sor:
: „Szép úrfiak! immár e puszta halom,
: E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
: Jertek velem,
: Odalenn vár
<br />
: Mondjad neki, Márton,
: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
: Jézusa kezében kész a kegyelem:
: Egyenest oda fog folyamodni<ref>Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításából (XXXIII. zsoltár, 11.9)</ref>.
<br />
: „Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
: Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
: Jó
: Ali
<br />
: Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
52. sor:
<br />
: „Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
: Immár födi vállát
: Szél zendül az
: Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”
<br />
: A vár piacára ezüstöt, aranyt,
: Sok
: Harcos paripái nyihognak alant:
: Szügyeikben
<br />
: „Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
: Zászlós kopiával
: Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
: Zengjétek Alit ma helyette!”
76. sor:
: Fiaim, hozzá köt a hála!”
<br />
: Hogy
: : Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
: Jó kardja
: Kelevéze<ref>szúrófegyver, dárda</ref> ragyog vala balján.
<br />
: „Rusztem<ref>„A perzsa és török regék legünnepeltebb hõse.” (Szerkesztõi jegyzet a ballada elsõ, 1856. évi folyóiratkiadásához.)</ref> maga volt õ!... s hogy harcola még,
: Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!
: Én láttam e harcot!... Azonban elég:
97. sor:
<br />
: Apadjon el a szem, mely célba vevé,
: Száradjon el a kar, mely
: Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
: Ki miatt
| |(1856. június.)}}
|