„Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése” változatai közötti eltérés

 

:A Bakból indulunk és ugyanide érkezünk is majd vissza. Ennek a jegynek adja a lelkiségét a Nyilas (az atyaság, a teremtő) A Bak köves-lepusztult, de épített tájék is - a kövesítő (Péter!) Szaturnuszt ne felejtsük Itt, épp ilyen helyen találjuk a kettőt, térdeplő helyzetben (a térd is a Bakra utal - Csízió pl) A csata közben rommá lőtték Drégelyt. (A neve is rejti a térdelés (térgyel) szót) A két apród itt imádkozik és ezen át lelki kapcsolatba lép az irántuk atyjukként (és nem apjukként) viseltető Szondival.

:A Bika (török) is hasonló „körben mozog” majd, csak nála nem olyan feltűnő ez az ugrás, mert a lelkületet ugyanaz a jegy adja majd, mint a szellemiséget. (azaz a Bika)

:Csalogat elsőként kincsekkel és minden földi jóval (Bika). Mikor belátja, nincs esélye, témát vált és logikus meggyőzéssel próbálkozik (Szűz), de midőn ez is kudarcba fullad, nyúl a fenyegetés-megkötés-bezárás eszközéhez és ér el hozzájuk a Bakba. E három kiadja a földes trigont.

helyen való halál (Bak) ellentétét érezzük kézzelfoghatónak. „Õ álla halála vérmosta fokán, /Diadallal várta be végét.”

:A 18. szakaszban a követ kimutatja igazi énjét és leveszi álarcát: ő tényleg tör és tényleg kő (vé változtat, és börtönbe zár (hurkos farkú Bak!)), mert ő Szaturnusz - Szaturnuszon álarc volt A hamis tanúban is! -, a Bika rejtett erővesztese, hisz alulmarad - nem övé az utolsó szó mert még jön egy versszak!

 

:Ezt a zárást nem sorolnánk a Bakhoz - pedig kínálkozna -, hisz az egy átokra emlékeztet - ezért megköt az is - de igazából ez el sem hangzik benne.