„A zene története” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
147. sor:
A gregorián több nép – latin, görög, szír, egyiptomi, zsidó - zenéjéből olvadt össze. <u>'''Ez a zenetörténet első klasszikus stílusa'''</u>. '''Klasszicizmus=a forma és tartalom egyensúlya, összefoglal addig szétszórt törekvéseket, jelenségeket'''. Itt a sok népzene lett közös.
 
Négy főhangneme: dór, frigfríg, lydlíd, mixolydmixolid. Nem egyeznek meg a görögök hasonló elnevezésű hangnemeivel. A gregorián dór d-től d-ig, a frigfríg e-től e-ig, a lydlíd f-től f-ig, (Dór-frigfríg csere.) a mixolydmixolid g-től g-ig halad <u>felfelé</u>. <u>Az ima alulról száll fölfelé, a gregorián-melódia emelkedő</u>.
 
Fentiek az '''autentikus hangnemek'''. Voltak olyanok is, melyek az alaphangnál 4 hanggal lejjebb ereszkedtek – pl. dór a-tól a-ig, záró hang d. Ezek a '''plagális hangnemek'''. Minden skála alaphangját '''finális'''-nak (záróhang) nevezik. A másik főhang a '''domináns''', a dórban, lydben, mixolydban az 5., a frigben a 6.hang. Ha e-től számítjuk, ez a ’c’ hang a ’h’ helyett, mert a h és f között <u>tritonus</u> hangköz lép fel, <u>diabolus in musica</u> (ördög a zenében). A domináns hangon lehetett recitálni. Ilyen plagális hangnem pl a hypofrig – c-től c-ig, alaphangja e. Ezek az '''egyházi hangnemek, modusok, modális hangnemek'''. Ezeket számokkal jelezték, az autentikus hangnemeket páratlan, a plagális hangnemeket páros számokkal.