„A zene története/Németalföldi iskola” változatai közötti eltérés

2./ Johannes [[w:Ockeghem|'''Ockeghem''']] (1430. k.–1495). Dufay technikáját folytatja és tökéletesíti. Műfajaik is azonosak, misék gregorián témára, sanzonmisék, motetták, zsoltárok, kisszámú világi mű. '''Polifon''' (polifon = sok hang) műveket írt. Nála alakul ki a dallam '''rák''', '''tükör''' és '''tükörrák''' formája, valamint az '''imitáció'''.<ref>Az imitációról bővebben [[#A zene története/Renaisance/Római iskola|Palestrinánál]]</ref> Az imitáci Időnként '''kadenciát''' épít be, hogy a zenei frázis be legyen fejezve, s hogy az énekes lélegzetet vehessen. Jellemző rá, hogy elkerüli a kadenciák különböző szólamokban való együttes megjelenését. Egyszerre csak egy szólamban van kadencia. Elve: ha minden szólamban egyszerre van kadencia, akkor cezúra jön létre. Ez stílussajátsága. Ez a sajátsága átment a másik generációra, sőt azon túl is. Szövegválasztása igényes, <u>figyel arra, hogy a zene visszaadja a szöveg hangulatát. Ebben ő az első</u>. Kortársai '''Princeps musicae'''–nek nevezték.